Kevesebb vegyszerrel

Az utóbbi években a „mérgek” segítségével biztos eredményeket elérő zöldségtermesztőink az utóbbi időben – főleg a csehországi piac beszűkülése miatt – termékértékesítési nehézségekbe ütköznek. De jelentősen szűkítették termékeik piaci megjelenését a nagyon szép külsejű importált zöldségfélék, melyeket állítólag az óriási adagú műtrágyákon kívül még – száraz anyagban számolva – mintegy 25 kg védővegyszerrel kezelnek a vegetáció alatt.

Az eszükkel és nem csak a szemükkel vásárlók azonban egyre inkább keresik a vegyszerek nélkül termesztett bio- vagy ökotermékeket, melyeket akár exportálhatnánk is nagyobb mennyiségben egyes nyugati országokba. A biotermesztés iránt érdeklődő zöldségtermesztőknek azt tanácsolom, hogy a több lábon állás érdekében a SZNT 224/1998 Tt. számú törvény szellemében próbálják a termelést és a termékek piaci értékesítését szervezni. Területük legalább egy részét az ökológiai termelés érdekében jelentsék be átmenetre, konverzióra. Az átmeneti termelés tervezetében ajánlatos az ökotermelés módjának a feltüntetése is. A szakirodalomban javasolt módszer közül most csak kettőt szeretnék bemutatni.

HAMILTON VETÉSFORGÓJA

A Geuff Hamilton által javasolt módszer lényege az, hogy az ökotermesztésre szánt területet három részre osztjuk (A, B, C). Ezek mindegyikén egy bizonyos növénycsoportot termesztünk a következő javaslat alapján.

A-növénycsoport: burgonya, sárgarépa, cékla, paszternák, vöröshagyma, fokhagyma, paradicsom, spárgatök, zeller, padlizsán, paprika, uborka, dinnye, petrezselyem, feketegyökér.

B-növénycsoport: burgonya, bab, szója, csemege kukorica, paraj, mángold, fejes saláta, cikóriasaláta, articsóka.

C-növénycsoport: fehér- és vöröskáposzta, kínai káposzta, kelbimbó, karfiol, brokkoli, fodros kel, kelkáposzta, tarlórépa, hónapos retek, karalábé.

A növénycsoportok sorrendje a második éven BCA, a harmadik éven pedig CAB. A csoportból azokat a növényeket tervezzük vetni és olyan mennyiségben, amilyen keresletet feltételezünk. A tápanyag-kiegészítést csak biokomposzttal végezzük.

VEGYESKULTÚRÁS BIODINAMIKUS MÓDSZER

Számomra szimpatikusabb a Gertrud Franck által leírt vegyeskultúrás biodinamikus módszer. Lényege az, hogy a zöldségnövényeket egységesen azonos sortávolságba termesztjük, amely adottságainktól függően rendszerint 0,5–0,7 méter lehet, s a szomszédos soroknak kedvező egymásra való hatása legyen. Ennél a módszernél csak minimális talajforgatás jön számításba. Nem kell a vetésforgóra gondolni, mert a sorok minden évben – a sortávolság felével – azonos irányban tolódnak el. ĺgy a zöldségfélék mindig olyan helyre kerülnek, ahol az előző évben nem teremtek, de vegetáció folyamán állandó talajtakarást (mulcsozást) alkalmaztunk.

A növények megfelelő harmonizálása érdekében a vetésterv elkészítésénél az A fősorokat, B melléksorokat és a C rövid tenyészidejű növények sorait különböztetjük meg. A sorok váltakozását az ACBCACBC... kombinációban tervezzük.

Egy példa a tervezéshez:

B: karfiol és zeller

C: saláta, hónapos retek

A: uborka, előtte zöldtrágyának lóbab vagy mustár

C: fejessaláta, másodvetésű retek

B: karfiol és zeller

C: hónapos retek, fejessaláta, harmadvetésben tarlórépa

A: késői fejes káposzta és zeller

C: korai sárgarépa, másodvetéskén endívia

B: korai burgonya, utána fejes káposzta

C: hónapos retek, saláta, utóveteményként cékla

A: paradicsom, lóbab

C: sárgarépa, hagymamag dughagymának

B: borsó, utána póréhagyma

C: kései sárgarépa

A szerző a Szepsi Mezőgazdasági Iskola nyugalmazott szaktanára