Kéthetenként folytatódnak az egyre közkedveltebb lakossági vitaestek, amelyeken neves pszichológusuk és elmeszakértők a lelki egészségről, a lelki megbetegedések hátteréről, a kezelés lehetőségeiről számolnak be az érdeklődőknek.
Keresés
Védekezzünk hűséggel
Csajok jeligére: „Hogyan terjed az AIDS? Csókolózással terjed-e, vagy valamilyen nem szexuális úton?
Szeretettel a drog ellen
Féltem a fiamat jeligére: „Rendszeresen olvasom a rovatát, nagyon jónak tartom. Kifogásolom viszont, hogy keveset foglalkozik a fiatalok és a kábítószer viszonyával. Mint apa, hogyan tudom megvédeni a fiamat, hogy ne kerüljön kapcsolatba a kábítószerrel? Mi lehet az oka, hogy a fiatalok kábítószerhez folyamodnak?”
Szalayné kontra Vanyáné
1947 februárjában Tardoskedden is szárnyra kelt a hír, hogy viszik a munkabíró magyar családokat Szudéta vidékre. Nagyanyámék az ő szüleinél laktak, ott kapták kézhez a deportáló levelet. Félidős terhes volt második lányával, ráadásul gyomorfekéllyel is kezelték. Egyet biztosan tudtak: nem akarnak Csehországba menni.
Szeretni ötvenen felül is
apjainkban az egészséges szexualitás és a szexuális zavarok kérdése egyre növekvő mértékben foglalkoztatja a társadalmat.
Tulipánok ma is égnek
Idestova másfél évtizede közvetlen tanúja lehettem annak a rokonszenves, nem kevésbé tiszteletet érdemlő küzdelemnek, melyet egy fiatal pályakezdő újságíró folytatott a nyelvvel, hogy világosan, szabatosan, magyarosan tudja kifejezni közlendőjét.
Gazul vagy igazul
Ige: „ Kölcsönt kér a bűnös, és nem adja vissza, de az igaz könyörületes és adakozó. Láttam egy erőszakos bűnöst: olyan volt, mint egy terebélyes zöldellő fa, de egyszer csak eltűnt (...
Építsünk „jóembert”!
Bolondját járatja velünk az időjárás. Mire két és fél éves csemetém megszokta, hogy tél van, és hogy overall meg hócsizma nélkül ki sem mozdulhat a lakásból, máris locspoccsá változott minden.
Anya, építsünk jóembert! – kérlel, mert még nem tudja kiejteni a „h” hangot.
A lélek tragédiája
Az utóbbi időben nehéz kiigazodni az évszakokon
A szerelem szerencsére nem korfüggő
Nagyon megörültem, amikor Prágában a Károly híd tövében megpillantottam az üres padot. Mert vágytam arra, hogy a hosszúra nyúlt séta után végre nekidőljek a pad támlájának, s lehunyt szemmel élvezzem a lebukó nap kissé foghíjas melegét. Ám a padot nemcsak én néztem ki és céloztam meg, valahonnan egy pár is előbukkant.