Károsítók ellen, vegyszerek nélkül

Az általuk előállított élelmiszerek lehet, hogy küllemre kifogástalanok, és a veszteség is minimális, azonban a termékük nehezen nevezhető valóban élelmiszernek, hiszen annak méregtartalma általában ellenőrizetlen és gyaníthatóan igen magas.

Elrettentő példa

Tudok olyan kistermelőről, aki 10 áras kertjébe egy bizonyos növényvédőszer egy hektáros dózisának többszörösét juttatta ki – igaz, ezt csak a permetszer-keveréssel kapcsolatos teljes tudatlansága okozta. De van olyan tapasztalatom is, amikor a termelő kicsit szégyenkezve ugyan, de bevallotta, hogy szabadföldi paradicsomát – mely konzervgyári felhasználásra

került – a gyapottok bagolylepke kártételétől tartva 3 nappal a szedés előtt permetezte.

Természetesen a modern mezőgazdasági termelésben a növényvédelem szükségessége nem kérdőjelezhető meg. Azonban a gyakorlatnak mindinkább a szelíd növényvédelem felé kell eltolódnia.

Kíméljük a hasznos élőlényeket

A szelíd növényvédelemben elsődleges fontossággal szerepelnek a különböző hasznos élő szervezetek. Ezek közé parazitoid (olyan parazita, amely gazdaállatát el is pusztítja), illetve ragadozó ízeltlábúak és fonalférgek, valamint rovarpatogén és hiperparazita (az élősködő élősködője) gombák tartoznak. Ide soroljuk még a Bacillus thuringiensis szelektív törzseire alapozott készítményeket is, valamint a nem toxikus, hanem fizikai tulajdonságaival ható könnyű nyári olajokat is.

A kártevők és kórokozók elég széles skálája ellen tudunk biológiai védekezést folytatni. Tanulmányok támasszák alá azt a feltételezést, hogy ez a védekezési módszer alig költségesebb a hagyományos módszernél, viszont annál lényegesen hatékonyabb. A helyzetet jól reprezentálja egy esettanulmány, melyet a Szent István Egyetem Növényvédelmi Tanszékének egyik hallgatója végzett. A tanulmány célja a nyugati virágtripsz (Frankliniella occidentalis) elleni hagyományos és biológiai növényvédelem hatékonyságának és költségviszonyainak összehasonlítása volt hajtatott paprikában. A vizsgálatokat Szentesen végezték, ahol egy kiválasztott, biológiai növényvédelemben részesített (elsősorban ragadozó virágpoloskákkal telepített) fóliasátor fertőzöttségi szintjét hasonlították össze egy konvencionális fóliasátoréval a teljes vegetációs időszakban.

Hatékonyabb és gazdaságosabb

Az eredmények óriási különbséget mutattak a kétféle technológia hatásfoka között, hiszen a biológiai kezelések eredményeként a tripszlétszámot folyamatosan az elfogadható szint (0,1 tripsz/virág) alatt sikerült tartani, míg a kémiai inszekticideknél e szint 85-szörösét sikerült csak elérni, ráadásul a teljes vegetációs időszakban tripszek ellen 42 kémiai védekezés történt. A védekezések költségeinek összehasonlításakor kiderült, hogy a biológiai védelem körülbelül 20%-kal került többe a kémiainál, de az utóbbi gyakorlatilag eredménytelen volt, és a főként esztétikai kártételből, illetve a vírusátvitelből adódó bevételkiesés messze túlhaladta a biológiai védekezés többletköltségét.

A természetes ellenségekre alapozott növényvédelem még a valamivel magasabb költségek mellett is gazdaságosabb a kémiai szerekre alapozott hagyományos növényvédelemnél. Ha a termés mennyisége nem is lesz minden esetben nagyobb mint a konvencionális növényvédelem esetében, a termés minősége biztosan jobb lesz, s ha az áru megkapja a bio minősítést, biztos hogy jóval magasabb áron lesz értékesíthető. Ráadásul a munkaszervezést és értékesítést megnehezítő várakozási időkkel sem kell számolni. Természetes ellenségek alkalmazásakor nem áll fenn a rezisztencia kialakulásának veszélye, valamint nem pusztítjuk el a vadon élő, de a termesztett növénykultúrába szívesen betelepülő ragadozókat és parazitákat sem (pl. ragadozó virágpoloskák, fürkészdarazsak, fátyolkák, katicabogarak, futrinkák, zengőlegyek stb.), és ténykedésünk nem okoz kárt a természetben.

A szerző agrármérnök