Jól dönt, aki a teázik

A természet sok olyan -terméket kínál készen, ami gyógyír lehet(ne) egyes panaszokra, vagy aminek fogyasztásától , alkalmazásától a beteg meggyógyul, a gyengélkedő jobb erőre kap, vagy éppenséggel az egészséges frissebbnek, életre valóbbnak érzi magát. Ebbe az utóbbi kategóriába tartozó egyik ilyen ősi félkésztermékünk a tea.

A teaivás mindennapjaink része. Társasági esemény is szerveződhet köré – mint az angolok híres 5 órai teázása -, ám most nem e szokás kultúrtörténeti hátterét mutatjuk be, hanem egészségügyi előnyeit. Az utóbbi években egyre-másra jelentek meg méltató írások a zöld teáról, megfigyelésekre hivatkozva állították orvosok, hogy rendszeres fogyasztása (napi egy liter, ötszöri elkortyolgatással) alkalmas lehet a daganatos betegségek megelőzésére. Erre utalnak azon ázsiai felmérések, amelyek szerint Japán, Kína (hagyományosan zöld tea-ivó kultúrák) népességénél a prosztata-, a gyomor-, a tüdőrákos esetek száma a világátlag alatt marad. (Európában divatosabb a fekete tea, bár ennek csersavtartalma feleannyi, mint a zöld teáé.)

Orvosi szempontból a zöld tea leghasznosabb összetevői a fluor, a koffein, illetve a csersavak, flavonoidok (más néven polifenolok). A fluor fokozza a fogzománc ellenálló képességét, a fog védelmében folytatott harcába besegítenek a csersavak is, mivel gátolják a szájban lévő baktériumok szaporodását, a keményítő lebontását. Tudni kell, hogy a keményítőből keletkező, savas vegyhatású egyszerű cukrok jelenléte adhatja az első lökést a fogszuvasodás megindulásának. A szellemi és testi frissességet okozó koffein a teából jobban hasznosul mint a kávéból, mivel elhúzódva, lassabban szívódik fel, így tartósabban fejti ki hatását. Az álmosság elleni küzdelemnél lényegesen fontosabb erős hörgtágító hatása, tehát a krónikus légzőszervi, nehézlégzéssel járó kórokban: az asztma elleni harcban is jó lehet. Minthogy a vesékben tágítja az artériákat, s ezzel gyorsítja a véráramlást (ugyanakkor a szervezet többi részében nem), a vizeletkiválasztás ütemét akár kétszeresére is növelheti. Az erős zöld tea a vérnyomást adott időben 3-5 Hgmm-mel is megemelheti, rendszeres ivás esetén ez a hatás nem jelentkezik!

Érthető módon leginkább a rák elleni védelemben hasznosítható tulajdonságait kutatják. A koffein, ki hitte volna, szintén szerepelhet antioxidánsként, de a sejtfalat és a DNS-t károsító szabad gyökök lekötésében leginkább a polifenolok járnak élen. És ha még nem mondtuk volna, a zöld tea a máj és a szív védőitala, hiszen a benne lévő csersavak gátolják a zsír (koleszterin) felszívódását. Ezáltal azoknak is ajánlható, akik szív-, és érrendszeri kórok karbantartását várják a zöld teától. Amit nem szabad elhallgatni: a csersavak csökkentik a vas felszívódását, magas káliumtartalma miatt a vesebetegek csak módjával kortyolgathatják a teát. Amúgy pedig mindnekinek szól a teákhoz értők figyelmeztetése: ne forrón igyuk, a száj és a nyelőcső számára ne okozzunk irritációt a hőfok miatt, ne kövessük az angol szokást, tehát ne tegyünk bele tejet, mert az megköti a csersavakat, (csökkenti a polifenolok felszívódását), ezáltal elveszi jótékony hatásukat. Egyébként pedig a teázásnak meg kell adni a módját _ apránként, lassan kortyolgatva, a szájat mintegy átöblítve kell az illatos, zamatos italt fogyasztani.

Mint minden felfedezésben, a teakészítés és ivás esetében is fontos szereplő a véletlen. Időszámításunk előtt 2700-ban élt egy kínai császár, aki ivóvizét állandóan felforraltatta. (Bár aligha hihető, hogy tisztában volt ennek közegészségügyi jelentőségével. Talán csak jó megfigyelő volt, és tapasztalta, hogy környezetében többeknek okozott panaszokat a vízivás). Tény, hogy Szen-Nung császár ügyelt egészségére. Vele esett meg egy szép napon, hogy a kertben szél kerekedett, ivóvizébe a teabokorról levelek potyogtak, így az sötét és illatos lett. A szolgák nyomban ki akarták önteni, de a császár kisérletező kedvében lévén nem engedte. Elégedetten nyugtázta: jól döntött, mert kellemes ízű nedűhöz jutott. Ezután kedvtelve teázgatott és szokását milliók és milliók követik.