Jelentős az őszi búza gyomelnyomó képessége

Az integrált növényvédelem és az ökológiai növénytermesztés szempontjainak előtérbe kerülésével megnőtt a csökkentett dózisú vegyszeres, ill. a nem kémiai növényvédelmi módszerek jelentősége. Egyre gyakrabban gondolunk a helyes termesztéstechnológia által megvalósítható gyomszabályozási módszerekre. Ennek egyik részét képezi a kultúrnövény gyomokkal szembeni elnyomó képességének kihasználása.

Az őszi búza gyomelnyomó képessége - a nagyobb sortávolságra vetett kapás kultúrákhoz képest - jól kihasználható. Ebből a szempontból elsődleges meghatározó szereppel a gabona tavaszi fejlődési üteme bír, ugyanis ekkor dől el, hogy mennyire sikerül elnyomnia a gyomokat. A búza állománysűrűsége és a gyomosodás közötti kapcsolatról megállapítható, hogy csak 3 és 6 millió csíra/ha közötti tőszámintervallumban képes a kultúrnövény értékelhető hatást gyakorolni a gyomosodásra, legkifejezettebb ez a hatás a 4,5 millió tő/ha felett. Elsősorban az ebszékfű (Matricaria inodora) és a T4-es nyárutói gyomfajok esetében tapasztalható jelentős gyomosodási különbség, míg a mezei acat (Cirsium arvense) és a tarackbúza (Agropyron repens) a gyomosodás irányát többnyire egyoldalúvá teszik, ugyanis e fajoknak nincs semmilyen tőszámreakciója.

A növényvédelmi szakemberek által elvégzett kísérletek eredményei szerint a búzavetések gyommagkészletének csírázása a műtrágyák helyes alkalmazásával is jelentősen befolyásolható. Ennek megfelelően pl. a nagy problémát okozó ragadós galaj (Galium aparine) kaszatainak csírázását az ammóniumszulfát, az ammóniumnitrát és a karbamid mérséklik, míg az ebszékfű csírázását a foszfáttartalmú műtrágyák csökkentik.

A nitráttartalmúak azonban lényegesen növelik. Ennek megfelelően a műtrágyák szakszerű felhasználása az integrált gyomszabályozás hatékony eszköze lehet. (agr-w)