Vujity Tvrtko új könyvei

A világpremieren a „Pokoli történetek különkiadás” kötet és a szlovák nyelvű „Pekelné príbehy” címet viselő, az eddig megjelent könyvekből készült válogatás indul hódító útjára. A bemutatásra kerülő munkákról a szerzőt kérdeztük.

Október 27-én megjelenik új Pokoli történetek különkiadás című könyved. Miről szól, milyen témákkal foglalkozik ez a kötet?

Kezdjük egy tévedéssel. Valljuk meg őszintén, hogy az Utolsó pokoli történetek után már nincs leg- és legutolsó kötet. Tévedtem, tavaly azt hittem, hogy ez a legutolsó könyv, de annyi minden történt velem, hogy belső igényem volt kiírni ezeket magamból. Tavaly azt mondtam, hogy a fiam miatt nem lesz több könyv, hiszen én mentem GYES-re, mert Benjámin még pici baba volt. Végül éppen Benjámin miatt lett. Gyerekekről szól, nem csak gyerekekről, de a világ különböző részein élő gyermekekkel kapcsolatos történetekről szól. Jártam Kambodzsában, az elfelejtett magyar árvaházban, és hihetetlen élmény volt 14 600 kilométerre Budapesttől egy konténerrel szembeállni, amelyre az volt írva, hogy „A leggyorsabb házhoz szállítás a vasúttal! Telephely: Józsefváros”. Ott felejtették a magyar építők. Foglalkoztam a szemétevő gyerekekkel, voltam az afgán–pakisztáni határon, a Tálib ösvényen olyan kisgyerekeknél, akiknek a napi betevő falatra nincs pénzük, nincs ivóvizük, ezért egy közeli nagyváros szemetéből táplálkoznak. Egy könyv megváltoztatta az életemet, ez a Szemem fénye Nail című kötet. Egy édesanya írta sokszori próbálkozás után. Mindig felhagyott a könyvírással, mert úgy érezte, hogy nincs hozzá tehetsége. Aztán egyszerre megírta az élete legfontosabb könyvét a saját kisgyermeke haláláról. Én ezt a könyvet elolvastam, és megfogadtam, hogy filmben és könyvben is meg fogok tenni mindent, hogy ezt a könyvet mások is megismerjék, és ezt a könyvet elolvassák. Mondhatjuk, hogy ez egy plágium, elolvastam, és írtam hozzá egy fejezetet. Hozzá kapcsolódóan sok minden másról, mindig is hangsúlyozva, hogy ez a „Szemem fénye Nail”-ról szól. A fejezet címe Szemünk fényei. Több mint huszonöt történetet tartalmaz a kötet, hét nagyobbat és 18 kisebbet. Kambodzsától Ciprusig, Kolumbiától Mátészalkáig.

Nemsokára megjelenik az előző kötetek válogatása is, méghozzá szlovákul…

Igen, a „Pekelné príbehy”. Még én is csak tanulgatom a címét. Komáromban volt három könyvbemutatóm, mind a három alkalommal annyian voltak, hogy az utolsó rendezvényre már a Szlovák Hírügynökség munkatársnője is kijött, és érdeklődött, hogy a tíz éve meg nem töltött Tatra moziba most miért nem lehet beférni. Éppen a vele folytatott beszélgetés során határoztam el, hogy ha ekkora az érdeklődés ez iránt, akkor biztos, hogy vannak jó történetek. Persze nem mind, mert vannak olyan speciális vagy specifikus jellemzően magyar sztorik, ám vannak olyanok is, amelyek egészen biztosan érdeklik a szlovák olvasót is. Gondolok itt a csernobilira, a lepratelepre, Észak-Koreára, amelyek nem Magyarországhoz kapcsolódnak. A Panta Rhei Könyvkiadó vállalta magára a kiadását, Mária Fazekašová fordította le az írásaimat. Küldött is egy mailt, amelyben megkérdezte, hogy jó lesz-e. Én válaszomban megírtam, hogy valószínűleg, és megköszöntem a munkáját. Nagyon szeretném, ha a szlovák olvasók megszeretnék ezt a válogatást.

Miért éppen Komáromban lesz az új könyvek világbemutatója?

Két éve elhatároztam, hogy a következő könyvemet ott mutatom be, ahol a legtöbbet adtak el az előzőből. Ez volt a székesfehérvári Alexandra könyvesbolt. Aztán kitaláltam, hogy mutassuk be valahol ott, ahol legtöbben voltak egy közönségtalálkozón. Ez pedig Komárom volt tavaly novemberben. Mivel itt még engem is alig engedett be a tömeg, azzal az indokkal, hogy már úgyse találok helyet. Amikor meglátták, hogy én tartom a bemutatót, csak akkor engedtek be. Úgy döntöttem, hogy eljövök Komáromba. Egy kicsit jelzésértékű is ez, mert országaink együtt csatlakoznak az EU-hoz. Legyen ez egy pici jelkép, hogy az én Magyarországon megjelenő magyar könyvemet mondjuk úgy, hogy még május elsejéig külföldön, Szlovákiában mutatom be.