Vitatkozni is tudni kell

Amikor nagy társaságban beszélgetünk valamilyen témáról, akkor bizony előfordulhat, hogy az egyes vélemények különbözni fognak egymástól. Sőt szinte lehetetlen, hogy mindenkinek ugyanaz legyen az álláspontja. És ilyenkor kialakul a vita, amelyben – ha meg akarod őrizni a kulturáltságodat – szintén érvényesek bizonyos szabályok.

Bármilyen körben, társaságban vagy, természetesen lehet más véleményed, mint a többieknek. Arra azonban már figyelned kell, hogy ezt illemtudó módon add elő: ne pedig üvöltözve, illetve a többi embert porig alázva.

Először is a vita általában valamiféle beszélgetésből alakul ki. Az ártalmatlanul induló csevegés akkor szolgál rá a vita elnevezésre, ha a véleményed ütközik a partneredével. Még ilyenkor sem biztos, hogy vitatkozni fogtok, mert lehet, hogy egyikőtök sem akarja meggyőzni a másikat, ha viszont bármelyikő-töket zavarja a másik álláspontja, akkor elindul a győzködés.

Mindig figyelj arra, hogy ne hangerővel, hanem érvekkel próbáld meggyőzni a partneredet! A kiabáló ember mindig visszataszító, a csendesnek viszont jobban figyelnek a hangjára. Előfordulhat ugyan, hogy hevessé válik a szóváltás, de semmiképp se ragadtasd el magad: nem szabad, hogy indulatosságod személyeskedéshez, a vitapartnered becsmérléséhez vezessen.

Még ha az a tiédtől nagyban különbözik, akkor is tartsd tiszteletben mások véleményét! A meggyőzés nem azt jelenti, hogy a másik érzéseit figyelmen kívül hagyod, gondolatait a sárba tiprod, te pedig fölényes és önelégült arccal győzedelmeskedsz.

Mindig hallgasd meg a másik felet! Az nem igazi győzelem, ami azért alakul ki, mert a másik embert nem hagyod szóhoz jutni, még akkor is megérdemli a figyelmet, ha úgy érzed, hogy nyilvánvalóan téved.

És ha mégis az igazolódna be, hogy a partnerednek van igaza, akkor merd ezt beismerni! Ez egyáltalán nem megalázó, hiszen – ahogy a jól bevált közhely is mondja – tévedni emberi dolog.

Inkább az a megalázó, ha biztos igazságod tudatában másokkal fölényeskedsz, és inkább nagyképű vagy, mint alázatos. Emellett persze, nem vagy köteles arra, hogy mindenkinek bármiféle – esetleg – bőszítő eszmefuttatását végighallgasd. Ha valakiről már beigazolódott, hogy lehetetlenség vele vitatkozni, akkor még mielőtt a szóváltás elkezdődne, zárd le az ügyet annyival, hogy „nekem ehhez nincs kedvem, nem vitatkozom”. Ha a partnered ezek után is erőlködik, akkor hagyd egyszerűen ott!

Egyszóval nem kell baleknak látszanod, de légy – amennyire csak tudsz – megértő beszédpartner! Ha odafigyelsz rá, biztosan menni fog! (s)