Visszahúzódó, fél másoktól

A kislányom nagyon bátortalan, nem mer a gyerekekkel játszani. Nagyon visszahúzódó, csak az ablakból nézi, ahogy a kicsik kint játszanak a panelház előtt.

Jelige: Bátortalan.

Élnek köztünk bátor és kevésbé bátor emberek. Az a felnőttekről sem mondható el, hogy mindenki egyenlő mértékben vállalná a kockázatot. Vannak megfontolt, és kevésbé megfontolt emberek, a kockázatvállalás mértéke függ a tapasztalt eseményektől is, s azok kimenetelétől. Ha valaki a kockázatvállalással eddig csak nyert, nincs semmilyen kellemetlen tapasztalata, az hajlandó tovább is a megszokott módon reagálni az új helyzetekre. Ám az olyan emberek, akik vesztesként jöttek ki egy-egy ilyen helyzetből, óvatosabbakká válnak az új helyzet megítélésével kapcsolatban.

Lehet, hogy ön azokhoz az anyukákhoz tartozik, akik nagyon féltik gyermeküket, próbálják minden rossztól megvédeni, legszívesebben talán még lélegezne is helyette. Nos, az ilyen anyukák akarva – akaratlanul azt sugalmazzák gyermeküknek, hogy legjobb, legbiztonságosabb a mama óvó szoknyája mellett, ott nem érheti semmi baj. Nem tudják viszont, hogy mit veszítenek azzal, hogy kizárják saját magukat más társaságokból, kortársaik csoportjából. Nem lehet úgy leélni egy éleletet, hogy soha semmilyen csoporthoz ne tartozzon, s ehhez az első tapasztalatokat most kellene megszereznie.

Lehet, hogy ön nagyon jól neveli gyermekék, mindent úgy csinál, ahogy kell, de a gyerek valamilyen úton-módon negatív tapasztalatokat szerzett más gyerekek társaságában, s ezért inkább nem kezdeményez semmilyen barátkozást. Ha nem megy oda senkihez, nem is bánthatják, nem vehetik el az ő játékát, s ha nem igényel helyet magának a játszótéren, akkor nem is túrhatják ki onnan. Nem kell frusztrált helyzeteket megoldania, otthon biztonságban érezve magát nyugodtan játszhat saját játékaival.

Mégis úgy tűnik, hogy nem teljesen elégedett a jelenlegi helyzetével, mert azért időnként megcsodálja a játszótéren játszókat. S ha nem is ez lenne az igaz, akkor is önnek kell olyan helyzeteket teremtenie a számára, hogy másokkal is megtanuljon játszani, s képes legyen kontaktust teremteni más gyerekekkel. Próbálja meg először hazai környezetben, ahol biztonságban érzi magát a gyermeke. Hívjon el olyan ismerősöket, rokonokat, akiknek hasonló korú gyermeke van, s velük próbálja összebarátkoztatni őt, engedje, hogy együtt játszanak. Hagyja, hogy legyen módja megtapasztalni, milyen az, amikor a másik gyerek játékával szeretne játszani, de az nem hajlandó kölcsönadni neki a sajátját. Ilyenkor a felnőtt magyarázza el a gyerekeknek, hogy kompromisszumot is lehet kötni, ez a helyzet is megoldható. Tanítani kell a gyerekeket az empátiára, a problémák megoldására.

Ha otthon idegen gyerekek társaságában már felszabadultan képes lesz játszani a kislánya, megpróbálkozhatnak a játszótérrel is. Először próbálja felkelteni az érdeklődését iránta, meséljen neki arról, hogy mi mindent lehet ott csinálni, s milyen jó lehet az. Azután arról is meséljen neki, hogy nincs mitől és kitől félnie, mert ott lesz vele, és segít neki, ha valami, vagy valaki fenyegetné. Nagy szüksége van a gyerekének arra, hogy ilyen tapasztalatokat szerezzen, s merje megismerni az ismeretlent. Eleinte legyen a közvetlen közelében, aztán próbáljon megegyezni vele, hogy ön leül a padra, s onnan fogja figyelni, hogy játszik, s ha valami probléma adódik, rendelkezésére áll.

Nagyon fontos, hogy minden egyes ilyen játszótéri akciót megbeszéljenek, hogy milyen jó is volt kint lenni, s milyen jó, hogy játszhatott ezzel, vagy azzal. Mit tudott meg másoktól, hogy érezte magát a társaságukban. Próbálja úgy alakítani ezeket a megbeszéléseket, hogy a közös játszás örömét fejezzék ki. Ha több alkalommal megbizonyosodik arról, hogy tényleg milyen jó hely a játszótér, s mi mindent lehet ott játszani, amit otthon, a szobában nem, akkor egyre inkább hajlandó lesz lemenni. Ha esetleg sérelem érné, vagy mások megbántanák, még ott a helyszínen próbálja orvosolni a bajt, s úgy megoldani, hogy mindkét gyerek profitálni tudjon belőle.

Puding próbája az evés – tartja a közmondás. Barátkozni is csak úgy tanulhat meg, ha barátkozik. S bár nem minden barátkozás fejlődik igazi nagy barátsággá, ez még nem jelenti azt, hogy az első kudarc után le kell mondani a barátok kereséséről.