Viselkedési zavarok

A gyermek viselkedésével kapcsolatos gondok igen változatosak, s nagyon sok múlik azon, hogy mi az, amit a szülők valójában problémának tekintenek. Nyilvánvalóan lehetetlenség e helyütt a gyermekkor összes viselkedési problémájával foglalkozni. Az alábbiakban csupán néhány olyan általános viselkedési zavarra térünk ki, amellyel majdnem minden szülő szembekerül, akik némi eligazítást is kaphatnak afelől, hogy mikor tanácsos orvos vagy gyermekpszichiáter segítségét kérniük.

A viselkedés hirtelen megváltozása kisgyermekek esetében majdnem mindig valami átmeneti zaklatottság vagy kellemetlen és szokatlan családi esemény – kórházba kerülés, kistestvér születése – kapcsán következik be. A gyermek sokféleképpen juttathatja kifejezésre bizonytalanságát: engedetlenségével gyakran éppúgy még több szeretetet és odafigyelést igényel, mint szomorúságával vagy lehangoltságával. Ráadásul nagyon sok gyermek másfél és 3 éves kora között nehezen kezelhető, dackorszakát éli.

MIT TEHET A SZÜLŐ?

Mialatt természetesen szükség van arra, hogy az ön által elfogadhatatlannak ítélt szélsőséges viselkedéseket megfékezze, minden közbelépés után nagyobb odafigyeléssel és többletszeretettel jutalmazza azt, ha gyermeke helyesen viselkedik. Próbálja feltárni a gyermek viselkedésének hátterében húzódó szorongás okait, és orvosolja azokat. Ha gyermekének szokatlan viselkedése néhány hétnél tovább tart, beszélje meg azt orvosával vagy a védőnővel, akik valószínűleg segítséget és tanácsot tudnak adni. Néha szakember segítségét is tanácsos igénybe venni

SERDÜLŐK VISELKEDÉSZAVARAI

A serdülőkor az az életszakasz, amikor a legvalószínűbbek a viselkedési problémák és a szülőkkel, illetve más „tekintélyekkel” való összeütközés. Ennek részben élettani okai vannak, hisz a gyermek a serdülőkor kezdetén induló hormonális működések eredményeként új és talán zavarba ejtő érzelmeket fedez fel magában. A problémás viselkedés hátterében azonban szociális és pszichológiai tényezők is meghúzódnak, például a szülőktől való elszakadás, anyagilag és érzelmileg is függetlenné válás igénye. Kevés tizenéves gyermek családja mentes – általában az öltözködés, a beszédmodor és a viselkedés körüli – vitáktól, de ha a szülők szeretetteljes családi keretek megőrzése mellett képesek rugalmasan viselkedni, akkor nem romlik meg tartósan kapcsolatuk gyermekükkel. A legtöbb serdülő viselkedési problémái családon belül sikeresen kezelhetők. Ha azonban úgy érzi, gyermeke viselkedése kicsúszott az ellenőrzése és befolyása alól, olyannyira, hogy attól tart, serdülőkorú gyermeke veszélyezteti egészségét, vagy összeütközésbe kerülhet a törvénnyel, legjobb, ha megbeszéli a problémát orvosával. Bár ilyenkor általában már nem orvosi kezelésre van szükség, orvosa talán segítőkész tanácsokkal szolgálhat, és/vagy a megfelelő szakemberhez irányíthatja

Az iskolai rossz magaviselet hátterében sokféle ok húzódhat meg. Lehet, hogy az iskolai munka színvonala túl alacsony, ezért gyermeke unatkozik, vagy túl magas, következésképp a gyermek kedvét szegi, s az osztályban bomlasztó viselkedésével akarja felhívni magára a figyelmet. Előfordulhat, hogy a hatalom és tekintély elutasításáról van szó, ami gyakran a serdülőkori érzelmi változásokkal kapcsolatos. A rossz magaviselet néha érzelmi zavart tükröz.

HOGYAN SEGĺTSÜNK?

A helytelen viselkedés enyhébb formáinál gyakran elegendő, ha gyermeke tudja, hogy szülei tisztában vannak a problémával, és a szokásos módon meg is fogják büntetni. Mindenképpen tanácsos azonban a gondok lehetséges okáról a gyermek tanáraival is elbeszélgetni. Szükség lehet a gyermek iskolai munkájának olyan módosítására, hogy az jobban megfeleljen a gyermek egyéni igényeinek és képességeinek. Súlyos viselkedési problémák esetén a szakembereinek segítsége, illetve néha speciális iskolák javasolhatók.

SZABÁLYOK ÉS BÜNTETÉS

A legtöbb gyermek számára előnyös, ha van előtte egy jól érthető szabályrendszer, ami kijelöli az elfogadható viselkedés határait, és jól körvonalazza a megengedhető cselekvések csoportját. Minden családban jellegzetes viselkedési és kommunikációs normák irányadók, így lehet, hogy az a viselkedés, amit az egyik család nem tart megengedhetőnek, egy másik család értékrendjében elfogadható. Szülőként mindenképpen tisztáznia kell önmagával, hogy bizonyos szabályokat miért állít fel, például biztonsági okokból vagy mások jogainak és érzéseinek a védelmében. Meg kell találnia az egyensúlyt a merev normákhoz való ragaszkodás nyújtotta előnyök és az azok érvényre juttatásához szükséges időnkénti összeütközések hátrányai között. Teremtsen lehetőséget arra, hogy gyermeke az ön által megkövetelt szabályok keretei között szabad döntéseket hozhasson, máskülönben tönkreteheti kezdeményezőképességét, alááshatja önbizalmát, és ellenszegülését válthatja ki. (mc, rv, he)