VIGYORGÓ

Egy kétmozdonyos vonat halad a puszta közepén, amikor elromlik az egyik mozdony. Gyorsan átkapcsolnak a másikra, és mennek tovább. Nemsokára elromlik a másik mozdony is. Ekkor a vonatvezető hangosbemondón keresztül szól az utasoknak:

– Hölgyeim és uraim, van egy rossz és egy jó hírem. A rossz az, hogy elromlott mind a két mozdonyunk, és emiatt itt kell vesztegelnünk egy jó ideig. A jó hír az, hogy nem repülőgépen ülnek...

Az egyik utas megkérdi a kalauzt a vonaton:

– Elnézést, meg tudná nekem mondani, mikor érünk a Victoria állomásra?

– Egy óra múlva, de sajnos a vonat nem áll meg ott! – mondja a kalauz.

– Úristen! Pedig nekem nagyon fontos ügyem van Victoriában, muszáj ott leszállnom!

A kalauz gondolkodik, majd előáll egy javaslattal:

– Nézze uram! Sajnos nem állíthatom meg a vonatot bárhol, de tudok szólni a vezetőnek, hogy lassítson le. Ketten kilógatjuk, ekkor maga elkezd szaladni a levegőben. Amikor már elég gyorsan fut, akkor leteszszük, így nem fogja magát megütni, mert a sebessége akkora lesz, mint a vonaté.

ĺgy is tesznek. Amikor a vonat Victoria állomáshoz ér, lelassítanak, kitartják az utast, aki elkezd futni a levegőben. Ekkor lerakják, emberünk cipői füstölnek, de nem esik el. Elkezdi a lassítást, ám az utolsó kocsiból kinyúl egy vaskos kéz és felrántja, a következő szavak kíséretében:

– Ember, marha nagy szerencséje van, hogy itt vagyok! Nem tudta, hogy a vonat nem áll meg Victoriában?