Vallomások a táncparketten

Ez így van. A nagyszüleim Galánta környékén éltek. Vannak rokonaim Hidaskürtön is. Többször jártam már a Felvidéken. Főleg táncversenyeken.

Mindig is nyilvánvaló volt, hogy táncos lesz belőled?

Kezdetben nem gondoltam ilyesmire. Egy ideig karatéztam, majd egy térdsérülés miatt abbahagytam, s az orvos azt tanácsolta, hogy táncoljak. Általános iskolába jártam, amikor az osztálytársaim szóltak, hogy táncórára indulnak. Velük mentem. Keleti Andrea tanárnő szerettette meg velem a táncot. Először csak standard táncokat, majd áttértem a latin típusú társas táncokra. Tizenhárom éve táncolok.

Mióta jársz versenyekre?

1995-ben volt az első versenyem, másfél éve táncolok Südi Iringóval. Azt gondolom, hogy a versenyen való sikeres szereplés egyik titka, hogy nem szabad lebecsülni az ellenfelet. Ezenkívül megtanultam, hogy nem szabad összekeverni a szerelmet a tánccal. Amint véget ér a szerelem, véget ér a tánc is. Iringóval nagyon jó barátságban vagyunk, s talán ennek köszönhetően kiváló táncpartnerek is vagyunk.

Mi az, amit élvezel a táncolásban.

A táncban nagyon sok odafigyelés, és tolerancia szükséges. Túl kell lépni a sérelmeinken, a negatív tapasztalatokon. Ha a rosszkedvet, a lehangoltságot bele lehet építeni az előadásba. Amikor táncolok az olyan álomszerű dolog. Felszabadít. Minden megváltozik körülöttem. Lelassul vagy éppen felgyorsul az idő. Más dimenziókban mozgok. Megfeszülnek az inak, az izmok. Csak a test beszél. Lélekterápia. A táncparketten megszűnik a fájdalom, a szorongás. Nem érzékelek semmit és senkit. Csak én vagyok meg a zene. Igazi katarzis!

Sokan nem tartják férfiasnak a táncot.

Nincs igazuk. Fizikailag megterhelő. Szerintem ez is egyfajta sport. Naponta több óra próba megteszi a hatását. Olyan állóképességet biztosít, mint sok más sport. Kőkemény munka a próbák alatt, zsigerekre ható ezerféle csoda a táncparketten. Sport és művészet egyben.

Melyik versenyre emlékszel vissza szívesen, és miért?

Legemlékezetesebb versenyem a két évvel ezelőtti Varsói nyílt táncbajnoksághoz köthető, ahol úgy érzem, a maximumot nyújtottam. De szívesen emlékszem vissza a Dunakeszin megrendezett latin–magyar bajnokságra is, ahol a negyedik helyet értem el.

A sok ember előtt való szerepléshez nagy adag exhibicionizmusra is szükséged van.

Szeretem, ha figyelnek, ha én lehetek a középpontban. Élvezem. Tánc közben nem gondolok másra. Ez egy belső kielégülés számomra. Öncélú szórakozás. Külön örülök, ha ez másoknak is tetszik. A mozdulatok az emberben elindítanak egy folyamatot. Teljesen feltölt energiával.

Meg lehet ebből élni?

Hivatásos táncos vagyok. Emellett a táncművészeti főiskolán fogok diplomázni társas-tánc pedagógusként. Két művészeti alapiskolában is tanítok, magánórákat is tartok. Tudatosítom, hogy a tánc elég költséges, hiszen csupán a fellépő ruhák több százezer forintba kerülnek. Igazán szerencsés vagyok, hogy azt csinálhatom, amit szeretek. Ugyanakkor nem egy nyugdíjas állás. Ezzel tisztában vagyok. Másfajta táncok is érdekelnek. Balett- és jazz-tanfolyamra is jártam.

Mik a terveid a jövőre nézve?

Nem dédelgetek túlzott álmokat, persze jó lenne Madonna háttértáncosának lenni. Igazi profi. Ahogy a táncosok is. Nagyon nehéz oda bekerülni. De nem lehetetlen. Ha lesz rá lehetőségem, biztosan nem hagyom ki.