Vajon milyen lesz Európa jövője?

Európa jelenlegi helyzetére gondolva összefacsarodik a szívem. Nostradamus jóslatai igazolódni látszanak. Ilyen helyzetben a jövőre még gondolni is rossz, szerintem nem kell sok ahhoz, hogy a Föld romokban heverjen. Én ennek ellenére szép jövőben reménykedem.

Minden ember jó lenne és nem létezne a gonosz, a rossz, nem lenne pénz, háború, gyilkosság, lopás, hisz ez keseríti meg a földi életet. A szeretet uralná a Földet, a béke, a tisztesség és a jóság. Az emberek végre beismernék hibáikat. Nem dühöngnének apró hibák miatt. Nem vernének félholtra senkit. Tulajdonképpen az a baj, hogy az emberek nem képesek magukban és másokban felfedezni azt, ami számit, azt hiszik, hogy ránézésre meglehet tudni egy ember tulajdonságait. Azért, mert valakinek szépséghibája van, esetleg szellemileg vagy testileg visszamaradott, arról még nem kell azt hinni, hogy buta, szemtelen és rossz.

Az igazi én belül van a szívünkben, de sokan nem mernek kitárulkozni, nem merik megmondani az igazat, olyanok, mint a virágok… Szépen virítanak, de mikor többet akarunk tudni róluk, akkor becsukódnak. Fontos, hogy az emberek összetartsanak. Sajnos ez nem így van, ezért háborúk dúlnak. Úgy látszik, senki sem ismeri a békepipát. Nem azt kell előbb tárgyalni, hogy mi a haditerv, hanem azt, hogyan hárítsuk el a veszélyt! Ha én varázserővel rendelkeznék, első dolgom lenne, hogy az embereket jóvá változtassam. Ezt úgy képzelem el, hogy állok szemben egy kőszívű emberrel, s egyszer csak benyúlok a szívéhez, s ez a simogatás azt suttogná, hogy: „Ne félj! Mostantól fogva te is jó leszel!”

Ez tényleg szép lenne! Elképzelem, hogy az emberek jó szívvel segítenek egymásnak, nem szemetelnek, óvják a légkört, a természetet, s a Föld újra éled, szép emlékeket raktároz el azzal a gondolattal, hogyha megöregszik, ezek a szép emlékek vidítják majd fel.