Univerzális igazolvány?

Viszont a diákigazolvány rendkívüli dolgokkal kecsegtetett – segítségével könnyebb lesz buszjegyet, villamosbérletet vásárolni, könyvtárból kölcsönözni, internetezni...

Aki a nyári felszólításnak eleget téve be is szolgáltatta a két fényképet, az a beíratkozáskor meg is kapta a fontos kártyácskát, amely nélkül még az egyetemre sem engedik be a szegény diákot (legalábbis állítólag). Az egyetemisták életét megkönnyíteni hivatott igazolványnak már az átvétele se volt egyszerű. Az amúgy is hosszadalmas beiratkozási procedúra még jobban elhúzódott. Az egyetemi adminisztratív munkaerők igencsak megszenvedtek, amíg a rengeteg kártya tömkelegéből előkeresték a megfelelőt. Ezalatt az újdonsült kártyatulajdonos elé csaptak egy sűrűn írt szerződést, amit átolvasni természetesen nem volt idő (aláírni is alig), valamint egy használati utasítást, ami azonban érdembeli információt nem nagyon tartalmaz. Arra valószínűleg mindenki rájött, hogy az igazolványát nem szabad se megsütnie, se megfagyasztania, kutyájának vacsoraként feltálalnia és hasonlók. A szerződés és a használati utasítás mellé járt még egy füzetke, amely az ISIC kártya (mert a diákigazolvány nemcsak belföldön, hanem külföldön is érvényes) előnyeit ecseteli, s amelyben fel vannak sorolva mindazok a kedvezmények, amelyre a kártyatulajdonos jogosult. Például a moszkvai Time Online internet-kávézóban 5%-kal olcsóbban barangolhat a világhálón az ember. A montevideói Rumbos utazási irodával 5%-kal olcsóbban utazhat. A Los Angeles-i Miami Art múzeumba féláron válthat belépőt. De ha kicsiny hazánkban, tegyük fel, Oravské Veselén kíván eltölteni néhány napot, 20% engedménnyel bérelhet ki egy hétvégi házat. A sor szinte végtelen, a lehetőségek pedig lenyűgö-zőek. Szinte nincs olyan ország, ahol a diákigazolvány ne jelentene valamiféle előnyt, hisz a brosúrában megtalálható Azerbajdzsán, Senegal, Costa Rica... Most már csak el kell oda utazni. (A nagyszerű kedvezményeknek csak azok nem tudtak felhőtlenül örülni, akik már rendelkeznek ISIC kártyával, s mellesleg féláron csináltatták az egyik utazási irodánál.)

A diákigazolványnak viszont nemcsak a határokon túl veszi hasznát az ember. Itthon az okmány optimista kilátások szerint minden más igazolványt helyettesíteni fog, de az értelmetlen bürokráciát már sajnos jól ismerő diákok ilyesmiben nem is mernek reménykedni. A biztonság kedvéért kikérték a megfelelő nyomtatványokat az autóbuszállomáson, a városi tömegközlekedési irodában, s ki tudja még hol, s mindezen papírokat le is pecsételtették az egyetemen, mert sose tudja az ember. Lehet, hogy a diákigazolvány valóban univerzális lesz, de ez majd csak a gyakorlatban, néhány hét eltetével fog kiderülni. Kockáztatni, csak a diákigazolványra támaszkodni azonban az egyetemisták még egy ideig nem fognak.