Undor és fűvita a felvilágosító drogtanórán

A drogprevenciós osztályfőnöki óraként is nevezett Háló-Mozi program foglalkozásán egy budapesti közgazdasági középiskola 96 tizedik évfolyamos diákja vett részt. Ez a harmadik tanév, hogy elindították a Háló-Mozit, amelynek helyszíne egy budapesti bevásárlóközpont egyik moziterme. Itt fogadják hetente kétszer a középiskolásokat.

A foglalkozásokon a diákok megnéznek egy drogkérdéssel foglalkozó filmet, amelyet egy úgynevezett animátor és egy volt kábítószeres által vezetett beszélgetés követ. A tanárok csak a moziterem ajtajáig követik a tanulókat: ők külön helyszínen, egy televízión nézik meg a filmet, majd utána elbeszélgetnek egy másik animátorral.

A foglalkozáson a 16 éves diákokat Hay Éva animátor és egy Iván nevű 27 éves fiatalember – volt kábítószeres – fogadta. Mielőtt elkezdődött a film, az ifjúsági minisztérium drogellenes reklámszpotjait vetítették, amelyek arra szólították fel a fiatalokat, hogy a kábítószer-fogyasztás helyett inkább sportoljanak. Az egyébként is fegyelmezetten viselkedő diákok akkor csendesedtek el igazán, amikor a riportfilm egy saját maga által szétszurkált, véres trikójú heroinistát mutatott be.

A sokkoló képek mellett egykori drogosok szólaltak meg. Történeteik hasonlók: a drogtól megváltozott az egész személyiségük, komoly fájdalmaik voltak, és éveken át tartó kínlódások után tudtak csak leszokni az anyagról. Egy fiú, akinek az arcát nem mutatták, arról beszélt, hogy volt olyan időszaka, amikor a kábítószer hiánya miatt reggelente nem tudott felkelni, összecsinálta magát, és egész napját csak az tette ki, hogy pénzt szerezzen, amiből aztán heroint vett.

SZOMORÚ ÉS SZÁNALMAS

Miután a film véget ért, Hay Éva a diákok véleményét kérdezte a látottakról. Egy lány annyit mondott, szomorú, egy másik pedig azt: szánalmas. Amikor az animátor megkérdezte, hogy mit értett ezen, a lány azt mondta: undorítónak tartja, hogy emberek képesek voltak arra, hogy ennyire lecsússzanak, hogy ne bírjanak felkelni az ágyból, és maguk alá csináljanak. A volt kábítószeres Iván erre azt mondta: maga részéről másképp ítéli ezt meg, de ebbe nyilván belejátszik érintettsége is. Hozzáteszi: ő nem jutott el addig, hogy összecsinálja magát.

A legtöbben Iván élettörténetére voltak kíváncsiak. A fiú azt mondta: 14-től 18 éves koráig csak ivott, drogozni 18 évesen kezdett, 19 évesen már szúrta is magát. Három évvel ezelőtt vonult be egy rehabilitációs otthonba, ahol 19 hónapot töltött. Jelenleg dolgozik, és alkalmanként részt vesz a Háló-Mozi a programjain. Elmondta azt is: előfordult, hogy már tisztaként találkozott olyan egykori ismerősével, aki még ma is drogos. Amikor beszélt neki arról, hogy mennyire megváltozott az élete a rehabilitációs otthon után, ismerőse azt mondta neki: „te agymosáson mentél keresztül”.

Abban egyetértettek a foglalkozás résztvevői, hogy a heroin veszélyes anyag, súlyos függőséget okoz, és fogyasztóival legtöbbször túladagolás végez. Hay Éva például azt mondja: azokat a heroinistákat, akik már elmúltak 35 évesek, és még mindig élnek, a szakemberek név szerint ismerik.

Kisebb vita alakult ki akörül, hogy a fű is okoz-e függőséget. Az animátor szavazásra viszi a kérdést. Arra, hogy a marihuána nem okoz függőséget, tucatnyian jelentkeznek. Hay Éva azt mondja: a fű is alkalmas arra, hogy „beleálljon” valaki, hogy az élete csak e körül forogjon, és elhanyagolja az iskolát vagy a munkáját.

Egy diák azt a kérdést szegezte az animátornak: „Ön próbált már ki valamilyen anyagot?” Hay Éva elhárította a kérdést, mondván, hogy az túl személyes. Elhangzott egy olyan kérdés is: havi egy füves cigi elszívása függőségnek számít-e? Végül a résztvevők közösen arra jutottak, a marihuána esetében az számít függőségnek, ha valaki már kényszeresen ragaszkodik hozzá. A fűvel kapcsolatban az animátor annyit még hozzátett: a heroinisták túlnyomó többsége marihuánával kezdte a kábítószerezést, ugyanakkor az is igaz, hogy a marihuánás cigarettát szívók 80 százaléka soha nem nyúl más szerhez.

Szóba került a drogfogyasztásra vonatkozó büntetőjogi szabályozás és a tanárok törvényben előírt titoktartási kötelezettsége is.

A FELNŐTTEK FÉLNEK ÉS TUDATLANOK

Egyik fiatal elmondta: előfordult, hogy amikor egy diák rosszul lett az iskolában, a tanár felhívta a szülőket, vigyék el a gyereket orvoshoz, és vizsgáltassák meg, nem kábítószerezik-e.

Hay Éva azt mondta: a tanárok és a szülők sokszor hibás döntéseket hoznak a hasonló ügyekben, de nem azért, mert rosszat akarnak a gyerekeknek, hanem azért, mert nincsenek tisztában a drogkérdéssel, ráadásul félnek is ettől a problémától. A szakember szerint az átlag felnőtteknél még egy 14 éves gyerek is többet tud a drogokról.

Az osztályokat elkísérő tanárok a moziterem előterében, egy televízión nézték végig a diákjaik számára is levetített filmet. A film után Gáspár Sarolta animátor beszélgetett velük a felmerülő kérdésekről. Az egyik tanárnő azt mondta, egészen egy közelmúltban elvégzett felmérésig úgy gondolták, az ő iskolájuk mentes a drogtól. A diákok anonim válaszaiból ugyanakkor kiderült, sokan vannak közeli kapcsolatban a kábítószerrel. Néhányan bevallották azt is, hogy fogyasztanak drogot. Többségük pedig arról számolt be, hogy van kábítószeres ismerősük. A felmérésből megtudták azt is, hogy ez nemcsak az idősebb, hanem a 14-15 éves korosztályra is igaz. Arra ugyanakkor még nem volt példa, hogy valamelyik diák az iskolában fogyasszon drogot – tette hozzá a tanárnő. (s, he)