Terménybemutató kiállítás Karván

BAÁN SZABÓ ILONA

Ilyenkor ősszel, amikor betakarítjuk kertünkből az egész évi termést, nagyon jó érzéssel tölti el az embert, hogy mennyi mindent képes megtermelni.

A karvai szakközépiskola diákjaival egy terménybemutató kiállítást készítettünk, azzal a céllal, hogy felhívjuk az emberek figyelmét, milyen csodálatos helyen élünk, van termőföldünk, és egy kis akarattal, figyelemmel mennyiféle zöldség és gyümölcs megtermelhető. A kiállításon nemcsak az iskola kertjében termesztett zöldségek és gyümölcsök kaptak helyet – a községi termelők és az iskola diákjai és pedagógusai is elhozták terményeiket.

Bár az idei csapadékos időjárás nem kedvezett a kertészkedőknek, nagyon szép kiállítást sikerült összehozni. Paprikából tizenkétfajta, paradicsomból négyfajta, tizenháromféle tök, nyolcfajta alma, háromfajta mangold, nyolcfajta bab, ötfajta burgonya, fokhagyma, ezenkívül számos egyéb növény is került a kiállítópultokra, például feketeretek, paszternák, padlizsán, okra, narancseper, de volt füge, díszkukorica, vadcitrom is. Ötvenötféle házi befőtt, savanyúság, lekvárok, szörpök, szárított és zöldfűszerek, cserepes dísznövények gazdagították a kiállítás anyagát.

Az iskolában tanuló virágkötő diákok szép őszi térkompozícióikkal és száraz virágokból készült dekorációikkal tették szebbé a tárlatot.

A család mellett az iskola az, ahol gyermekeink jó példa révén megtanulhatják a természet és a termőföld szeretetét. Kiállításunk is bizonyítja, hogy ebben a kis országban mi minden megtermelhető. Sajnos mára sokan arra a megállapításra jutottak, hogy nem éri meg, mert a szupermarketekben olcsóbban meg tudják venni! Sokszor külföldről behozott, bizonytalan eredetű, túlpermetezett, génmanipulált növényekkel mérgezzük a családunkat, miközben kertünkben, szántóföldjeinken csak a parlagfű nő, ahelyett, hogy megművelnénk és egészséges, friss zöldséget és gyümölcsöt tennénk legalább a család asztalára. Nekünk kell átadni a fiataloknak azt a szaktudást, amit mi szüleinktől és nagyszüleinktől tanultunk.

Mert ha mindannyian legyintünk, mert belefáradtunk, vagy elkényelmesedtünk, mit mondanak majd rólunk az unokáink?! Vajon jó irányba halad a világ? Vajon 10-20 év múlva lesz még elég olyan megszállott szakember vagy hobbikertész, aki értékelni fogja nagyapáink legdrágább kincsét, a termőföldet?! Vagy jó lesz majd a holland virág őseink sírjára? Vagy lesz majd egy törvény vagy szervezet. amely megvédi a hazai termelőket?

Célunk ezzel a kiállítással az volt, hogy átadjuk a természet és a termőföld szeretetét, addig, amíg nem késő, addig, amíg van kinek, hogy unokáink is büszkék legyenek ránk!