Tanulmányúton a Vajdaságban

LACZA ARANKA

Így jutott el számos felvidéki pedagógus két évvel ezelőtt a Kárpátaljára, tavaly Horvátországba, idén pedig a Vajdaságba. Szeptember 26-án kelt útra 44 pedagógus, hogy a négynapos tanulmányút során ismerkedjen a Délvidékkel.

Első állomásunk Kosztolányi Dezső szülővárosa, a mediterrán hangulatú Szabadka volt. Meglátogattuk a város egyik legnagyobb iskoláját, a Széchenyi István Általános Iskolát. Fehérvári Magda igazgató szeretettel fogadott minket, s általa megismerhettük a szerb iskolarendszert, majd részletesen bemutatta az iskolájukban folyó oktatási-nevelési tevékenységet. Megtudtuk, hogy intézményük 1195 tanulójának 58%-a tanul magyar nyelven, a többiek a szerb tagozatra járnak. Néhány tanórát meglátogatva mi magunk is megtapasztalhattuk, hogy a tanításban korszerű munkaformákat alkalmaznak, népszerű a csoportmunka és a kooperatív oktatás egyaránt. Magas színvonalú oktatásuknak köszönhetően Szerbia 50 legjobb iskolája közé választották őket.

A Magyar Tannyelvű Tanítóképző Karon a főiskola dékánhelyettese, Prof. dr. Czékus Géza ismertette velünk intézményük képzési formáit: a bolognai rendszerű oktatásban 20 óvópedagógus és 35 tanító szerez oklevelet évente, valamint 40-en folytathatnak mesterképzést.

Szakavatott idegenvezető kíséretében Szabadka nevezetességeivel is megismerkedhettünk. Megcsodálhattuk a gyönyörű szecessziós stílusú épületeket, melyek közül nagyságával és szépségével kiemelkedik a történelmi Városháza. Láthattuk a Korzót, a Raichl-palotát, a Zsinagógát – megannyi csodaszép helyet. Szabadkai vendéglátóink, az Észak-bácskai Magyar Pedagógusok Egyesületének elnöke, De Negri Ibolya és programszervezője, Virágh Ildikó a Ludasi-tó partján fekvő Róka tanyán tiszteletünkre szervezett ünnepi vacsorával vettek tőlünk búcsút.

Újvidéken, mely a Vajdaság központjának tekinthető, a Vajdasági Magyar Pedagógusok Egyesületének képviselői voltak az idegenvezetőink. Megnéztük a főtéren álló neogótikus katolikus templomot, a Városházát, majd a Duna másik partján emelkedő péterváradi erődöt látogattuk meg,. A vár érdekessége a toronyóra, melynek mutatói fordított szerepűek: a nagymutató mutatja az órák múlását, a kismutató pedig a perceket.

Újvidéket elhagyva Nagybecskerek felé vettük az irányt. Muzslyára látogattunk el, Nagybecskerek egyik külvárosába, ahol a szalézi rend által 2002-től működő Emmausz kollégiummal ismerkedtünk meg. A kollégium azokat a szórványban élő fiatalokat támogatja, akik az általános iskola után segítség nélkül nem folytathatták volna tanulmányaikat. Kalapis Stojan SDB atya, a kollégium vezetője és az intézmény nevelői a kezdetektől szívükön viselik a vajdasági magyar fiatalok sorsát. Szeretetteljes gondviselést, meleg otthont, meghitt légkört biztosítanak számukra. 2002-től a kollégium több mint 120 diáknak adott otthont, hogy kitűnő körülmények között tanulhassanak. Jelenleg 66 lakójuk van, s az érdeklődés egyre nagyobb az egyszerűen berendezett és szigorú házirendű intézmény iránt. Csodálattal hallgattuk Gerdof Zsolt nevelő beszámolóját, s végtelen tiszteletet ébresztett bennünk a vajdasági magyar szórványban végzett önzetlen fáradozásuk és áldozatos munkájuk iránt.

Hazafelé tartva Zentát ejtettük útba. A Tisza-parti város a Délvidék egyik legrégibb települése, s azon kevés vajdasági városok közé tartozik, ahol a magyar ajkú lakosság van többségben. A történelmi jelentőségű város központjában a szecessziós stílusú Városházát néztük meg. Az épület leglátványosabb beltere a gazdag díszítésű lépcsőházi galéria. A közel 50 méter magas toronyból pazar kilátás nyílt a városra és környékére.

Eseményekben és látnivalókban bővelkedő négy napot tölthettünk a Vajdaságban. Rengeteg új ismeretet szerezhettünk, s képet kaptunk a még ma is háborús nyomokat viselő, ám csodálatos szépségű vidékről, valamint az ott élő magyarok küzdelmekkel teli életéről.