Tanulás és az internet

Sokan tartanak attól, hogy a ma (s főleg a holnap) gyermeke már nem vesz a kezébe papírra nyomott könyveket, s nem fog olvasni. Az internet elméletalkotói amellett érvelnek, hogy a középpont, a hierarchia, a linearitás fogalmaira épülő szerkezetet fel kell váltani egy másikkal, ami a csomópontokon, a kapcsolóelemeken, a hálózatokon alapul. Az elmélet impozáns gyakorlati megvalósulásának tekinthető az a kommunikációs forma, amely az internet legelterjedtebb felületén használatos, és amely hypertext néven vált ismertté. Ha tehát elfogadjuk azt a tézist, amely szerint a közvetítő maga az üzenet, akkor magától adódik a kérdés: miként változtatja meg a tudásról alkotott elképzelésünket a nem-lineáris szöveg – azaz mit üzen a hypertext?

A hypertext olyan elektronikus – tehát monitorra íródott – szöveg, amelyet nem csak egy irányban lehet olvasni. Tulajdonképpen nem is olvasni kell – ha az olvasás passzív befogadót feltételez –, hanem irányítani. Minden elolvasott szövegrész után ki kell választani a következő elolvasni kívánt szövegrészt, mert a szövegrészek többféle logika alapján is sorba rakhatók.

Úgy kell elképzelni a hypertextet, mint egy olyan szöveget, amelynek bizonyos megjelölt részeinél lábjegyzetszerű hivatkozás található, de a lábjegyzet elolvasása után nemcsak az eredeti szöveghez térhetünk vissza, hanem a hivatkozásból kiindulva, újabb hivatkozásokat követve, újabb láncszemekhez, úgynevezett linkekhez juthatunk, amelyek egymással is össze vannak kötve. Nincs főszöveg, nincs vezérvonal és akár mi magunk is beleírhatunk a már meglévő szövegrészekbe.

Az a tanulást és a tudást érintő kérdés, melyet az internet adta lehetőségeket taglalva nem hagyhatunk figyelmen kívül, az, hogy vajon mi az értékesebb tudás? Arról van tehát szó, hogy az iskola által szolgáltatott – s védett – tudás értékesebb tud-e maradni a felhasználó számára, mint azok a gyakorlati ismeretek, amelyek a kommerciális piacon nyújtanak biztonságos és felettébb élvezetes eligazodást. Azért fontos ez, mert amikor az interneten egymás mellett jelenik meg a Magyar.edu és a Disney.com (vagy éppen valamelyik xxx-site), akkor csak az motiválhatja az olvasót arra, hogy a legelsőt válassza, ha az mind tartalmát, mind pedig formáját tekintve versenyképes alternatívát jelent az utóbbiakhoz képest. Az internet – az oktatás szempontjából – annyiban teremtett forradalmian új helyzetet, hogy az iskola egyre kevésbé határozhatja meg az ismeretek forrását vagy a tudásblokkok elsajátításának sorrendjét, hiszen a diákok immár nemcsak a sorban elolvasott könyvek segítségével, hanem a hypertexteken barangolva, teljességgel kontrollálhatatlan útvonalakon jutnak el az általuk preferált – lokálisan hasznos – tudás megszerzéséhez. Azonban problémát jelenthet, hogy míg az iskola által ajánlott (tan)könyvek többé-kevésbé bizonyíthatóan hiteles források, addig az interneten fellelhető tartalmak valóságtartalma nem feltétlenül 100%-os (legyen az ok akár szándékos, akár véletlen). Ha következetesen végiggondoljuk a problémát, akkor persze felvetődik a kérdés, hogy egy hierarchiától és kánontól mentes kommunikációs hálóban egyáltalán szükség van-e az iskolának – mint a formális oktatás falakkal körülhatárolt tekintélyelvű intézményének – a létére.

A felvetett kérdésben várjuk leveleiteket, véleményeteket. ĺrjatok nekünk a [email protected] e-mail címre. (n, he)