Tanárok és diákok az oktatás útvesztőjében

A tanárok azért járnak nap mint nap iskolába, hogy dolgozzanak, s átadják a tudást a tanulóknak. A diákok pedig azért, hogy felkészüljenek a nagybetűs életre. De nem elég naponta úgy bemenni az osztályba, leülni a padba és végigtengeni a napot, hogy „majd csak lesz valami”! Lesz, lesz egy rakás szerencsétlenség, ami életed végéig kísérni fog. Figyelni kell, meg kell érteni az anyagot! Ehhez azonban szükség van arra, hogy magyarázat közben ne írjunk.

Mert a táblára nem kerül föl az, hogy II. Rákóczi Ferenc Kassán van eltemetve, pedig jó lenne tudni, mert ki tudja, talán pont ez a kérdés lesz benne a doliban. Szükség van arra is, hogy a tanár az anyagot ne unott hangon, hanem élénken, színesen adja elő. Persze ez nem lehet könnyű, ha a tanár mondjuk már ötödik éve tanítja ugyanazt.

Önfegyelem és szigor

Nagyon fontos a tanár–diák kapcsolata. Én megpróbálnék a diákokkal közös hangot megütni, persze kell egy kis önfegyelem és szigor is. Bizonyára lesz egy-két haszontalan lurkó, aki majd az idegeimet fogja tépni, de végeredményben csodálatos lehet a gyerekeknek átadni az tudást, s nagy kudarc, ha egy megátalkodott kölyöknek oly sok igazolatlan órája van, hogy újra kell járnia az osztályt, vagy szinte mindenből bukásra áll. Minden gyereknél meg kell találni azt a fonalat, szálat, tantárgyat, ami iránt több érdeklődést mutat, hiszen az iskolai évekből is nagyban függ a későbbi élete.

Minden tantárgynak megvan a maga varázsa és haszna. Vegyük például a történelmet. Kit ne érdekelne a Neander-völgyi ember leletei? Hiszen aki nem ismeri a múltat, az nem érti a jelent, s nem juthat a jövőbe sem. Vagy az embertant… Van, aki érdeklődve szemléli az ember belső részeit, de van, aki már a hallatára is rosszul van. Vagy matematika, vannak matekzsenik, milyen jó lehet nekik eligazodni abban a kusza világban, s könnyedén oldják meg a nehezebb egyenleteket… Engem meg számokkal kergetnek ki a világból, pedig van, amelyiket szeretem, élvezettel tölt el az, mikor hosszas kínlódás után megtalálom a tulajdonképpen egész egyszerű eredményt (persze a könyv hátuljában).

Árnyalatok világa

Magyar… jó tudni, kinek köszönhetem, hogy könyvet olvashatok, s hogy tanulhatok. Gutenberg találmánya nélkül nehéz lenne gyarapítani tudásunkat. Vagy idegen nyelv… milyen fura, hogy más nyelv is van a magyaron kívül, de szerintem ez így van jól. Milyen érdekesen cseng a fülemben a szokatlan német szó… Ich liebe dich, s persze a szlovák… Mindig nyűgölődöm, hogy minek az, s még én örültem, hogy tudok szlovákul, mikor egy hónapot töltöttem el szlovákok között… Még mennyi minden! Földrajz, mely nélkül nem tudnám mi Ausztrália fővárosa. Képzőművészet a színek és árnyalatok világa… polgári, az illem tana…. Zene az érzelmek birodalma… moll és dúr… tá vagy dó, torna, kézi-, kosárlabda, végre kinyújtóztathatom tagjaimat a hosszú üldögélés után… Fizika… még szerencse, hogy hat rám a gravitáció, mert különben az űrben kapkodnám a nagy semmit. Hittan… Miatyánk… Ki volt misén?

Ha már most ilyeneket tanulunk, mi lesz középiskolában? Belenéztem testvérem órarendjébe, s teljesen elképedtem! Elektrotechnika, matek, gépészet…

Nana – gondoltam:– inkább maradok még itt, az alapiskolában. Mégis úgy várom már az új iskolát, az új tapasztalatokat, tanárokat, pajtásokat. De hát még csak nyolcadikos vagyok, vár rám még egy év, addig meg csak tanuljak szépen…