Találjuk ki régiónkat!

Győry Attila: Úgy érzem, a mai fiataloknak sokkal nagyobb esélyeik vannak, mint az előző nemzedékeknek együttvéveSomogyi Tibor felvételeA Találjuk ki régiónkat! elnevezésű esszépályázatot mindenki, aki hallott róla, jó ötletnek tartja. Mikor találtad ki ezt az ötletet, és miért éppen a fiatalok véleményére vagy kíváncsi?

Az ötlet már adva volt, hiszen a magyar televízióban sokáig figyeltem Hankis Elemér kiváló műsorát, Találjuk ki Magyarországot! címmel. Gondolom nemcsak Magyarországon, hanem nálunk is hasonló identitásproblémák, illetve pesszimista hangulat, félelem és a frusztráció. A Találjuk ki régiónkat! című projekt csak egy egyszerű gondolat. Távol álljon tőlem, hogy kisajátítsam, s ezzel nem azt akarom bebizonyítani, milyen jó fej vagyok. Mit is érnék vele? Akkor van ennek a gondolatnak értelme, ha a diákok is magukévá teszik. Sőt, tovább megyek, ha csak egy pillanatra átgondolja valaki régiójának jövőjét, felemeli a fejét, s körülnéz, hogy ahol éppen áll, az pont a világ közepe. Na, akkor lesz a gondolatnak brutális ereje! És ha ez a kollektív gondolat végre testet ölt, s az hömpölyögve elindul, nincs semmi, ami az útjába állhatna. És miért pont a fiatalok? Az utóbbi időben szinte divat lett szapulni őket. Én szerencsés vagyok, mert sokat beszélgetek a diákokkal, s úgy érzem, nincs semmi gond, s enyhén szólva túlzás, amit a fiatalok számlájára írnak. Felgyorsult időben, illetve a kialakult gazdasági helyzetben valóban nehéz megfelelni a társadalom követelményeinek, s persze hogy a legkönnyebb őket kritizálni. Ugyanakkor fenntartom a véleményem, hogy a mai fiataloknak van jövőképük, s csak idő kérdése, hogy kibontakozhassanak. Olyan információs dömping bombázza őket, hogy sokkal bonyolultabb számukra az élet, mint az előző nemzedékeknek. Megjegyzem, az egész térség a tanulás stádiumában van. Most tanulunk élni, mit akarunk akkor a fiataloktól?

Ki és hogyan jelentkezhet a pályázatra?

A pályázattal speciálisan a legdinamikusabb közeget, a középiskolásokat szólítottuk meg. A napokban juttattuk el a diákokhoz a középiskolai pedagógusok segítségével a Téka Könyvklub különleges, karácsonyi könyvkatalógusát. A katalógusban is bemutattuk a pályázatot, illetve a jelentkezési feltételeket. November 30-ig várjuk a diákok munkáit a Családi Könyvklub címére. Ugyanakkor nagyszabású könyvakciónkkal a magyar alapiskolákban is bemutatkoztunk, hiszen a Téka és a Glóbusz Könyvklub is már a kisdiákok kezébe került.

A mai fiatalok elég nehéz helyzetben vannak, régiónkban nagy a munkanélküliség. Azoknak, akik most pályakezdők, nehéz megalapozniuk saját egzisztenciájukat. A pályázat egyik témája éppen ez, miszerint milyen jövőképe van egy szlovákiai magyar diáknak az ezredfordulón. Te hogy látod ezt?

Úgy érzem, a mai fiataloknak sokkal nagyobb esélyeik vannak, mint az előző nemzedékeknek együttvéve. Persze a fiatalok között is vannak gyengébb képességűek, de hangsúlyozom, én azokról beszélek, akik megértették az idő szavát, s látják az előttük kitáruló ajtókat, akik tanulnak, készülnek a jövőre, a közelgő uniós csatlakozásról pedig úgy vélekednek, mint egy nagyszerű kihívásról, versenyről, ahol a maguk fiatalos lendületével van mit keresniük, s igenis felveszik a kesztyűt!

Mi a célja ennek a kezdeményezésnek?

Én itt élek, s igenis itt akarok élni, mert itt jó élni, s jó lenni! Büszke vagyok a régiómra, speciel a Csallóközre, a városomra, Dunaszerdahelyre. Tele vagyunk jobbnál-jobb arcokkal, egyéniséggel, bárki bármit is mond. S aki nem ezt hiszi, az próbálja meg, menjen el innen, s majd meglátja, megérzi, hogy miről beszélek. Ha Magyarországon a peszszimizmus és a kisebbségi komplexus ilyen erős a társadalomban, nálunk, szűkebb közösségünkben vajon milyen lehet a hangulat? Tudnunk kell, mint Kipling Dzsungel könyvében a vadaknak, a törvényt: „Egymáshoz tartozunk!“ Olyan szerencsém van, hogy Pozsonytól Királyhelmecig szinte mindenütt élnek barátaim, s lenyűgöző az a sok szín, nyelvjárás, megfizethetetlen érték, amire büszkék lehetünk! Hogy mi a cél? Találjuk ki régiónkat! Mit tehetünk érte? És most nem egy mozgalomra gondolok, hanem az egyéni kapacitásokra célzok, akikben igenis ott van az a bizonyos plusz energia, amit tehet a régiójáért. Nem pénzért és nem is a háláért – hanem önmagáért, az ajándék, az ajándékozás kedvéért! És ha megteszi, biztosra veszem, hogy megérzi, milyen sokkoló, boldogító érzetet kap vissza! Én a kollégáimmal itt a Családi Könyvklubban úgy érzem, ami minket illet, a magunk módján tesszük a dolgunkat. A célunk az, hogy olyan fogalommá alakuljon a Családi Könyvklub, mint például ha azt mondom, Új Szó vagy Csemadok. Ugye nem kell magyarázni, mire gondolok? Ebbe az elit klubba szeretném bevezetni a Családi Könyvklubot is, s be is vezetem, csak idő és mérhetetlen munka a függvénye a célunk elérésének. Hiszem, hogy a célunk magasabb rendű egy sima marketing stratégiánál, hiszen sikereink révén olyan helyzeteket teremtünk szolgáltatásunkkal, ami lehetővé teszi a közösségért való munkát. Ez az érzés, illetve öntudat olyan energiákat szabadít fel bennem, hogy csak ajánlani tudom mindenkinek, diáktól nyugdíjasig.

Mik a díjak?

A pályamunkákat a Fórum Kisebbségkutató Intézet munkatársai által létrehozott kuratórium fogja elbírálni. Az öt legjobb pályaműt az Új Szó Gondolat című melléklete fogja vitaindító céllal közreadni december 12-én. Természetesen a Családi Könyvklub részéről is számíthatnak ajándékokra a diákok. A 10 legjobb pályaműt beküldő diáknak 1000-1000 korona értékű könyvutalványt ajándékozunk. Azt hiszem, a felsorolt díjak csak a jéghegy csúcsát jelentik. Sokkal többet jelent ez az akció – jó, ha ezt tudja mindenki – a közéletnek, a társadalmunknak, és persze legfőképpen a diáknak! Hát nem megéri gondolkodni, alkotni? Ez a Családi Könyvklub üzenete!