Sztárok és jó hangulat a Pohodán

Új helyre költözött Szlovákia legnagyobb zenei rendezvénye, a trencséni Bažant Pohoda fesztivál. Idén a város katonai repülőterén bizonyította: sem szervezésben, sem dramaturgiailag nincs konkurenciája. A Pohoda – a fellépő sztárok mellett, – mindig a hangulatáról volt híres, így sokan féltették a fesztivált, ha új helyre költözik, elvesztheti varázsát. Szerencsére Michal Kaščák főszervezőnek lett igaza, aki állította, a hangulatot az ott lévő emberek alakítják, és ez helytől független. Mivel a reptér több kilométerre található a város központjától, fesztiválbusz szállította az érkezőket, akik talán tavaly egy kicsit többen voltak, de lehet, hogy csak a hely nagysága okozta e képzetet. Mindenesetre elmaradt a tolongás, a nyomakodás, s helyette kellemes sétálgatás vált a jellemzővé. Dicséretet érdemelnek a szervezők, hiszen nemcsak hogy áthelyezték a fesztivált, de az új hely minden lehetőségét ki is használták. Volt extrémsport központ, MIG-21-es repülőpróbálás, mobil töltőállomás, frizbee, strandröplabda, rengeteg fedett ülőhely, és tavalyhoz képest jelentősen növekedett az étel kínálat is. Fontos megjegyezni, az árak nem voltak eltúlozva. Együtt nyolc színpad várt a közönségre, ebből négy élő, négy pedig elektronikus zenét kínált. Érdemes megemlíteni a TB Arénának elkeresztelt cirkuszi sátrat, itt előadások beszélgetéseket tartottak olyan témákról, mint a szexualitás, a 89-es forradalom, vagy a kommersz zene és a művészetek kapcsolata. Itt halhattak az érdeklődők autentikus cigányzenét, láthattak színházi előadásokat, vagy éppen a cseh underground legenda, a Plastik People of Universe koncertjét. Természetesen a legnagyobb érdeklődést a három nagyszínpad fellépőit övezte. Pénteken a Lenningrad Cowboys volt kikiáltva fő attrakciónak, a finnek ennek megfelelően parádés színpadi show-t produkáltak, kosztümökkel, go-go táncosnőkkel, traktorral együtt. Szombaton több nagyágyú is a fesztivál vendége volt, az igazi csodát mégsem a brit Moloko okozta – ők bár professzionális, mégis inkább unalmas koncertet adtak, amit még az sem mentett meg, hogy az énekesnőjük a végén a több ezres tömegbe vetette magát –, hanem a Kofolola-stage programja. Itt az afrikai gyöngyszem, a tavalyi Grammy-díjas Cesaria Evora és nagyszerű zenekara latinos, rumbás, swinges muzsikájával kápráztatta el a tömegset, majd a reggea létező legnagyobb sztárja, Bob Marley egykori zenekara, a jamaikai Wailers rakta fel a gondolatbeli i-re a pontot. Szinte valamennyi reggea himnusz terítékre került az I shout the sheriftől kezdve a Woman no cry-ig, a zenekaron pedig látszott, hogy ugyanúgy élvezik a koncertet, mint a színpad előtti több ezres tömeg, akik az első taktusoktól kezdve végigénekelték, táncolták a másfél órát.

Elmondható, hogy jót tett a fesztiválnak a helyváltoztatás, így még több lehetőség nyílik az igényes szórakoztatásra, mely ennek ellenére sem csúszik át a kommerszebb világba.