Szondy György Emléktúra az ipolysági Szondy Gimnáziumban

A túrán részt vett gimnáziumunk minden évfolyama, továbbá három pedagógus: Csáky Csinger Alexandra és Koháry Veronika tanárnő, valamint Béres Gábor tanár úr kísért bennünket. Az utóbbi két esztendőben a pandémia meghiúsította a szervezést, így az ez évi rendezvényen három osztályunk is első alkalommal vehetett részt. 8.00-kor szálltuk fel a buszra, majd egy rövid út után Drégelypalánkon, a Vár utcában álltunk meg.

A Schaffer-kút tisztására vezető 2,8 kilométeres útszakaszt fél óra alatt tettük meg, ott elfogyasztottuk az elemózsiánkat, és felkészültünk a túra legmegterhelőbb részére. Egy 2,5 kilométer hosszú, meredek emelkedőkben gazdag ösvény választott el minket a célunktól. Az első dombokat könnyűszerrel másztuk meg, azonban az egyenes, 35 fokos emelkedők többeknek gondot okoztak. Szerencsénkre nem esett nagyobb eső, így a sár nem nehezítette a dolgunkat. A táv utolsó egyharmadát magunk határoztuk meg, egy rövidebb és egy hosszabb útvonal közül választhattunk. 10.00 körül az utolsók is megérkeztek a középkori erősségbe, ahol 20 perc szünetet tartottunk.

Miután kifújtuk magunkat, elkezdődött a megemlékezés. Fehérváry Anna (2. A) utasításai alapján közösen felolvastuk Arany János Szondi két apródja című balladájának néhány versszakát. Ezután az én történelmi összefoglalóm következett: felvázoltam a 470 évvel ezelőtt történteket. Az eseményt koszorúzással zártuk, az emlékezés koszorúját Gajdács Zsuzsanna (4. A), Lőrincz Pál (4. A) és jómagam helyeztük el a drégelyi hősök emléktáblája mellett. Az esemény a himnusz eléneklésével zárult.

Számomra és az osztályom számára csapatépítő élmény volt, hiszen nekünk kevés jutott az utóbbi években az önfeledt örömökből és a közös kalandokból. Az első osztályosok megismerkedhettek újdonsült iskolatársaikkal, a negyedikesek pedig közösen tekinthettek le a vár fokáról a kitárulkozó messzeségbe, még egyszer utoljára.

Pásztor Tamás,

a gimnázium harmadikos diákja