Szlovákia legkisebb pónilova

Kati és JurošíkA szerző felvétele „A versenyen közel száz ló mérettetett meg. A hatéves tenyészcsődör shetlan pónim a maga 99 centiméteres magasságával a legkisebbnek bizonyult” – mondja Kati. Elárulta, hogy a póni felkészítése a versenyre nem egyszerű feladat, egy szépségápolási folyamaton kell átesnie. „A felkészítést magam végzem. Megfürdetem, megfésülöm, megigazítom a frizuráját, a pedikűr és a gondos etetés után részt vehet a versenyen. Természetesen előtte rengeteget kell vele foglalkozni, ami a szabadidőm rovására megy.”

A lószépségverseny előtt tápláló és gazdag étrendet alakít ki pónija számára. „A zsűri a testtartást, a látványt és a ló járását pontozza. Van egyfajta betanult koreográfia. A verseny előtt kiadós ételt kap. Zabbal, gyümölccsel, rendszerint almával és szénával etetem, de szereti a sárgarépát is és legelni is szokott.” A pónik sokkal szívósabbak, ellenállóbbak a lovaknál. Kezdetben a nagy teherbírásuknak köszönhetően a bányászati munkákban vettek részt. A szépségversenyeken való szerepeltetéseken és azok megnyerésével növekszik a pónilovak értéke. „Bár egy ilyen póni értéke közel negyvenötezer korona, én semmi pénzért nem válnék meg tőle. Kevés ugyan a szabadidőm, mert a lovak gondozása nagyon időigényes, megköveteli az állandó gondoskodást, mindig törődni kell velük. Nem ismernek munkanapot és szünetet sem.” Életritmusilag a lovak alkalmazkodnak az emberhez.

Csapjunk a lovak közé!

Kati barátai kezdetben nem értették hobbiját, később, mikor megismerték közelebbről az állatokat, rájöttek, mennyi szépség rejlik bennük. „Voltak barátaim, akik nehezen értették meg, hogy nincs időm velük foglalkozni. Aztán néhányan eljöttek a tanyára, megtekintették a lovakat és megszerették őket. Sokan idegenül közelednek a lovakhoz, amit az állat megérez. Csodálatosak. Pónilovakkal csak néhány évvel ezelőtt kezdett foglalkozni. „Édesapámmal három éve megmentettünk egy pónit a vágóhídról. ĺgy kezdődött” – vallja meg Kati. Testvérével, Ferivel gyakran lovagolnak a környéken. S bár mindketten kiválóan lovagolnak, nem gondolnak arra, hogy egy ügyességi versenyen is megmérettessék tudásukat, mert mint mondják, az nem a lóról, hanem sokkal inkább a pénzről szól. Ők inkább a nemesebb lótenyésztéssel foglalkoznak. „A lovakat tisztelni és szeretni kell. S bár egy ló tartása évi több ezer koronát emészt fel, nem sajnálom, hogy velük lehetek.” A költségeket önerőből fedezik.

Farm a falu szélén

„Szüleimmel a farkasdi Szőcén 2,5 hektáron, és a környéken még 16 hektáron 18 lovat nevelünk. Kezdetben nem nagyon szerettem a lovakat, ám miután a szüleim vásároltak néhányat, és kénytelen voltam foglalkozni velük, megszerettem őket. Mindegyik lónak én vagyok a keresztanyja. Van, hogy rám jobban hallgatnak, mint a gondozóra.” A család tíz évvel ezelőtt kezdett komolyabban foglalkozni a lótenyésztéssel. A Félix család szívesen látja farmjukon az érdeklődőket. „Sok ember számára még mindig idegenek a lovak, pedig annak idején a környéken nagyon sok lótenyésztő volt.” A 18 éves lány, aki jelenleg a galántai Általános Közgazdasági Magán-szakközépiskola tanulója, szeretne állatorvos lenni.