Sziget – korlátok nélkül

Igazi punk divatbemutatót láthatott, aki nem volt rest ellátogatni a fesztiválraKiss Gábor felvételeAzóta bizony sok víz lefolyt az öreg Temzén és a vén Dunán...

A stílus gyors elsorvadását és halálát jósoló ítészek pedig vakarhatják a fejüket, hogy miért is nem lett igazuk. Miért van az, hogy harminc évvel később, Londontól 1534 km-re, egy Isten háta, valamint felvízcsatorna mögötti faluban simán összejön pár ezer punk, hogy meghallgassa kedvenc előadóit, jól érezze és halálra pogózza magát? Elmentünk hát megnézni, hogy mi is a harci helyzet a punk-fronton, Doborgazon, ami egy hétvégére Európa punk fővárosa lett. Megfordult itt ugyanis Angliától Romániáig, Finnországtól Olaszországig vagy egy tucat nemzet zenekara és ezek rajongói. Szombaton meg még egy izraeli csapat, a Brutal Polka is fellépett.

Korlátbontás és eleven Játékbabák

Érkezésünkkor az osztrák The Eccos játszotta ska-elemekkel átszőtt, érdekes zenéjét. Estefelé az ismertebb csapatok léptek színpadra. A hazai Rozpor alatt a közönségnek sikerült lebontani a színpad előtti korlátot – a rendezők nagy-nagy örömére. Hiába, nehéz műfaj ez a punk! Utánuk a cseh E!E következett, majd a pozsonyi Zóna A, akik már 20 éve játsszák ugyanazokat a dalokat. Ideje lenne kitalálni valami újat. A győri Auróra a Ramones: Blitzkrieg Bopjával nyitott, be is mozdult rá az úri közönség, újra hatalmas porfelhőt kavarva maga körül.

A kilenc órára meghirdetett angol Toy Dolls koncertje kb. háromnegyed órás csúszással kezdődött. Sokan szerintem csak az ő kedvükért jöttek el.

A fesztivál sztárzenekara igen magasra tette a mércét. Nehéz dolguk volt az utánuk fellépőknek, hogy legalább megközelítsék azt a színvonalat. Elsőnek a somorjai Konflikt bizonyította, hogy megállja a helyét a nemzetközi mezőnyben. A cseh N.V.Ú. csapata sem. Ők külön megörvendeztettek azzal, hogy eljátszották az egyik kedvenc Sham 69 számomat. Utolsó előttiként a lengyel Awariat Nato lépett fel. Előtte nagyon dícsérték őket, talán ezért volt, hogy én többet vártam tőlük. Utánuk még volt egy banda, de őket már csak messziről hallottam. Péntek este egyébként 1500 fizetővendég volt a Punkszigeten.

A szombati felhozatal,

ha a Toy Dollsot nem számítom, nem maradt el a pénteki mögött. Ekkor léptek fel az izraeliek, a cseh SPS, a hazai Ska2Tonics és a Punkreas, a magyar Cadaveres és a HétköznaPICSAlódások, a német Tragic Vision és Speichelbroiss, az olasz Imodium, a finn Valium 77, hogy csak az ismertebbeket említsem, a teljesség igénye nélkül. Sajnos a román Dance Trauma nem érkezett meg. Biztos érdekes lett volna, mert román punkzenét eddig még nem hallottam.

Megéri pár szót szólni a rendezvény közönségéről is. Igazi punk divatbemutatót láthatott, aki nem volt rest ellátogatni a fesztiválra. Minden stílus, irányzat és „alfaj” követője képviselve volt. A klasszikus 77-es kiadású figuráktól az irokéz frizurás, hótszakadt new punkokon át a hard core fazonokig, bár ez utóbbiból láttam a legkevesebbet. Meglepően sok skinhead (nem a náci fajta) és disztingváltnak számító Oi arc mozgott mindenfelé. Egyébként megfigyeltem, hogy mintha valami megbékélés alakult volna ki a skinek és a punkok között. Láttam pl. egy taréjos srácot, akin 4Skins póló volt. A pólóárusok kínálatát figyelgetve másodvirágzásukat élik a régi, a 80-as évek elején indult Oi zenakrok is, pl. a Business, a Cock Sparrer, a Cockney Reject és mások.

Zárszó gyanánt idekívánkozik, hogy a Konflikt gitárosa, Jury idén már nem egyedül szervezte az akciót, besegített neki a Duna ügynökség is, mivel a fesztivál túlnőtte önmagát.