Szeptember a Szondyban

Az új tanév első hónapjában több érdekes esemény is zajlott az ipolysági Szondy György Gimnáziumban.

Szondysok Móriczról

Szeptember 14-én mi, a Szondy György Gimnázium diákjai az Irodalmi személyiségeink nyomában címet viselő diákkonferencián vehettünk részt, melyre idén a Honti Kulturális Napok keretében harmadik alkalommal került sor városunk színháztermében. A konferencia célja bemutatni az egykori polgári Ipolyságot.

Diáktársammal, Baráti Tamással utánajártunk Móricz Zsigmond 1932-ben tett ipolysági látogatásának. Tettük ezt elsősorban azért, hogy megszerzett ismereteinket továbbítsuk diáktársainknak, illetve nézőközönségünk minden tagjának. Mentorunk Tóth Tibor tanár úr volt.

Prezentációnk témája az a fentebb említett jelentős irodalmi est volt, mely 1932. január 16-án valósult meg, és amelyet Móricz Zsigmond és felesége, Simonyi Mária adott határ menti városunkban.

Az ipolysági gimnáziumok előadó diákjai olyan jelentős irodalmi személyiségek nyomába eredtek, mint Csáky Károly és Ján Dekan. A hangulat megalapozásáról az egyes előadások között fellépő zenész-tanulók gondoskodtak. Iskolánk diákja, Révész Gergely harmonikajátékával színesítette a műsort. Hallhattuk tőle a Hatikvát, az izraeli himnuszt, valamint a Magyar táncokat.

A prezentációk után Dr. Márton István Ipolyság dióhéjban című könyvének bemutatója zajlott, melynek révén ismételten rengeteg érdekes újdonságot tudhattunk meg az egykori Ipolyságról, mindezt az író sajátos szemszögéből. Az előadásoknak köszönhetően számtalan értékes információ birtokában, szellemi kincsekkel gazdagodva indultunk neki a hosszú hétvégének.

Lészkó Boglárka

Ismét a csúcson

Gimnáziumunkban immár szokássá vált, hogy az iskolakezdés hetében a diákokat egy kisebb testi igénybevételt követelő túra elé állítsák. Tavaly – a hagyományt megszakítva vagy inkább megváltoztatva – a drégelypalánki Szondi Kiállítótér és Turisztikai Központ látogatói lehettünk. Az érdekes rövidfilmeken és a bemutatókon kívül leginkább az nyerte el tetszésünket, hogy mi magunk is felpróbálhattuk a középkori magyarság egy-egy öltözékét.

Idén ismét egy fárasztó, ugyanakkor üdítő túrában lehetett részünk, az úti cél Drégely vára volt. A szokásos mondatok („Messze van még?” és „Ott vagyunk már?”) elhangzottak a fiúk és a lányok szájából egyaránt. Mivel a diákok száma meghaladta a busz kapacitását, ezért az első és a második, valamint a harmadik és negyedik osztály két hullámban ért az első pihenőhelyre, a Schaffer-kúthoz. Innen már felfrissülve, újult erővel és persze együtt vághattunk neki a fennmaradó 2,5 kilométeres távnak. A csúcsra érve – mivel egy verőfényes napot fogtunk ki – az akaratlan napfürdőzés ellenére is kifújtuk magunkat. Később Szmolka Barbara, az iskola másodikos diákja szavalta el Arany János Szondi két apródja című költeményének egy részletét. Ezek után negyedikes osztálytársam, Baráti Tamás foglalta össze pár mondatban a vár történetét, és példaként állította elénk a várvédők tetteit.

Bár a beszéd óta eltelt néhány hét, Tamás mondanivalója még most is a fülemben cseng: manapság a hazaszeretetért nem kell életünket adni. Elődeink büszkén indultak csatába a nemzeti színű zászlók alatt, holott tudták, nem biztos, hogy újra láthatják családjukat. Ennek ellenére – sajnos – jelen korunkban akadnak köztünk olyanok, akik nem merik felvállalni magyarságukat.

Ezen nemes gondolatok birtokában térhettünk vissza a körülbelül tíz kilométeres túrából.

Jablonský Benjámin

Holokauszt-emléknap

Az ipolysági Szondy György Gimnázium életében a szeptemberi hónapot két esemény határozza meg: a Szondy-túra és az Ipoly Kupa. Ezek közé ékelődik be szeptember 9-e, a holokauszt áldozatainak emléknapja.

A délutáni megemlékezést negyedik osztályos diákunk, Révész Gergely nyitotta. A Hevenu Shalom Aleichem című zsidó dalt és az ún. Hatikvát, az izraeli himnuszt adta elő harmonikáján. Ezután történelem szakos tanárunk, Tóth Tibor rövid előadása következett, amelyben összefoglalta az ipolysági zsidóság történetét és megpróbáltatásait. Megtudtuk, a gimnázium fenállása alatt számos zsidó vallású diák tanult intézményünkben, azonban legtöbben közülük a holokauszt áldozatai lettek.

Ipolysági zsidóságról körülbelül az 1840-es évek elejétől beszélhetünk. Számos üzlet, a város két szállodája (Hotel Central és Lengyel) is a zsidó tulajdont képezte, valamint az orvosok és ügyvédek nagy része is izraelita volt. A zsidók fontos szerepet játszottak a város kulturális és gazdasági életének fellendítésében. A mintegy ezerkétszáz deportált zsidó vallású lakos kevesebb mint egytizede tért vissza a koncentrációs táborokból.

A Centropa Alapítvány „A zsidóság története nálunk” nevű videófilmversenyére a magyar és a szlovák gimnázium diákjai is jelentkeztek. Az általunk készített film, amely az ipolysági zsidóság történetét dolgozta fel, a pályázat különdíját nyerte. A megemlékezésen vetítették le először az ötperces videófilmeket, amelyeket diáktársaink is megnézhettek.

Habár a múltba való visszatekintés nem tartott tovább egy óránál, ismét megfogalmazódott bennünk a gondolat, miszerint ártatlan embereknek kellett életüket adniuk egy elvetemült eszme miatt. Ez is arra tanít minket, hogy nyitottak, de leginkább empatikusak legyünk embertársainkkal.

Jablonský Benjámin