Szemüveg helyett kontaktlencse!

Évekkel ezelőtt sokan még nem is álmodtak volna arról, hogy szemüveg helyett egy olyan látást segítő eszköz álljon a rendelkezésükre, amit mások észre sem vesznek. Mára már nem számít újdonságnak a szinte láthatatlan kontaktlencse, mely sok szempontból felvette a versenyt a szemüveggel.

Vannak olyan szerencsés emberek, akik a rossz szemmel járó problémákat csak hallomásból ismerik. Egy másik kategória, akik szintén szerencsésnek mondhatják magukat, akiknek csupán gyermekkorukban kellett szemüveget viselniük, idővel azonban kinőtték a szemproblémájukat, s felnőttként már csak egy halvány emlékként marad meg az emlékezetükben. A gyerekek sokszor csúfolják egymást a szemüveg miatt, ezért sok kisdiák biztosan felcserélné a csúfolódás tárgyát egy láthatatlan valamire. Mondjuk kontaktlencsére?

Ha valakinek tökéletes a szeme, azaz teljesen tisztán lát, annak a pupilláján átjutó fénysugarak pontosan összefutnak a retináján, és így az agyba éles, fókuszált kép jut el. Általában az embereknek egy éves korukban a legélesebb a látásuk, de később bizony gyakran jelentkezhetnek problémák.

Annak idején még Leonardo da Vinci is elképzelte, miként lehetne egy mesterséges lencsét a szemgolyóra helyezni. Azután viszont még el kellett telnie több száz évnek, hogy ez az elképzelés valóra is váljon. Napjainkban a kontaktlencse egy pici, átlátszó műanyag korong, amely a szemet borító nedvességrétegen úszik.

Mivel mindenkinek más a szeme, az orvos a személyes adottságokhoz mérten, tehát a szem mérete és formája alapján írja fel a kontaktlencsét. A kontaktlencse együtt mozog a szemmel, és jóval természetesebb látást biztosít, mint a szemüveg.

Az orvosnak először meg kell pontosan állapítani a látási hibát egy páciensnél, ezután pontos mértéket kell vennie a szem felszínéről. Erre a keratométer nevű szerkentyű alkalmas, mely századmilliméter pontossággal képes megadni a szemgolyó méreteit és görbületét. A korszerű kontaktlencsék nem üvegből, hanem merev vagy hajlékony műanyagból készülnek. A ‘70-es évek végéig a kemény lencsék voltak elterjedtek, ma már viszont csupán a betegek mintegy 10%-a használ ilyet.

Igaz, hogy a kontaktlencsék tartósak és egyszerű is a kezelésük, ennek ellenére a szem kiszáradását okozhatják. Éppen ezért a perspex nevű anyaghoz, amiből a lencse készül, még kevernek fluorkarbont vagy szilikont, így a kapott anyag át tudja ereszteni a különböző gázokat, illetve az oxigént. ĺgy az oxigén el tud jutni a szem felszínéhez, az anyagcsere folytán keletkezett gázok pedig eltávozhatnak onnan.

A lágy lencsék a keménnyel szemben még jobb áteresztőképességgel rendelkeznek és még kényelmesebbek is. Az anyaguk szinte kocsonyás, mivel majd 40 % vizet tartalmaznak.

Ezek a lencsék úgy készülnek, hogy az öntőformát megtöltik a megolvasztott víz-műanyag keverékkel, majd amikor ez kihűl és megszilárdul, kiveszik és megcsiszolják. Előfordul, hogy valaki színezett lencsét szeretne magának, hogy könnyebben megtalálja, amikor használni akarja, vagy azért, hogy szebb legyen a szeme színe. (i)