Szegények és gazdagok eledele, a burgonya

Sózva, sütve, főzve, párolva vagy püréként – rengetegféle módon lehet fogyasztani a burgonyát. Bármelyik háztartásban, minden nemzet konyhájában megtalálható étel, tehát ma már alapvető élelmiszernek tekinthetjük. De nem volt ez mindig így! Volt idő, amikor csak királyok fogyasztották ezt a növényt. Gondoltad volna?

Lehet, hogy meglepő, de a burgonya nem őshonos növény nálunk, sőt egész Európában sem. Közép-, illetve Dél-Amerikából származik, ahol a bennszülött lakosság több ezer éve termeli az Andok magasabb fekvésű, hűvösebb klímájú vidékein: Mexikóban, Peruban és Chilében. Amerika felfedezése után került el ez a növény Spanyolországba.

A legenda szerint a spanyol királyi udvarban az amerikai útjukról éppen akkor visszatért hajósok először az előkelő társaságnak mutatták be a burgonyanövényt. Nem tudták azonban, hogy melyik része fogyasztható, és ezért a mutatós külsejű lombját, a fehér virágait és a zöld bogyóit csodálták. A főurak elkezdték kóstolgatni, de bizony, nem találták ehetőnek, sőt a bogyók fogyasztása fejfájást és gyomorgörcsöket is okozott. Ekkor valaki mérgében a nyitott kandallóba hajította az egész növényt – a gumóival együtt. Egy kis idő múlva kellemes illat kezdett terjengeni a teremben: a sülő krumpli illata. Nosza, a király és a főurak kikapkodták, kikotorták a tűzből a gumókat, és élvezettel fogyasztották el az omlós, finom csemegét. A királyi udvart tehát könnyen meghódította a burgonya, hosszabb idő kellett azonban ahhoz, hogy a szegény ember is hozzájusson ehhez az érdekes élelmiszerhez!

A hiteles források szerint Chile meghódítása után, a 16. század 60-as éveiben hozták magukkal a spanyolok a burgonyát hazájukba, ahonnan először Portugáliába és Itáliába került. Először éppen a szegényebbek nem lelkesedtek érte, a 17. század végén és a 18. század elején azonban több évben is igen silány gabonatermést takarítottak be Európa-szerte, és az ennek hatására bekövetkezett éhínség kedvezett a burgonya elterjedésének.

Magyarországon sem fogadták valami nagy lelkesedéssel a krumplit, és csak II. József uralkodása idején, 1770-ben kezdték el termeszteni a Felvidéken. Erdélyben – ahol pityókának nevezik – csak az 1815. évi éhínség után barátkoztak meg vele. Az igazi áttörés tehát a 19. század elejére tehető, amikor a burgonya Európában a királyi palotákat és a legszegényebb emberek hajlékát is végleg meghódította.

Ma már a burgonya élelmezési szempontból nagyon fontos növény. Közkedveltségét elsősorban sokoldalú felhasználhatóságának köszönheti. Emberi táplálkozásra, állatok takarmányozására egyaránt alkalmas, ugyanakkor az élelmiszeripar, a keményítő- és szeszgyártás, valamint a gyógyszeripar részére is fontos nyersanyag.

És rendkívül sokáig eltartható! Létezik egy különleges recept – a fagyasztva szárított burgonyáé –, ami még az inka indiánoktól ered. Fagyos éjszakákon a földön szétterített burgonyagumókat nappal szalmával takarták le a nap égető sugarai elől. Néhány nap elteltével, mialatt a burgonya teljesen kifehéredett, a nők és a gyerekek megtaposták a burgonyát, hogy megszabadítsák a felesleges nedvességtől. Majd vízsugárral a keserű anyagokat kimosták belőle, és 14 napig szárították. Az így nyert burgonya legalább négy évig fogyasztható volt.

Nagy mennyiségben és az év bármely szakában fogyasztható, hiszen rengeteg keményítőt, C, B1 és B2 vitamint tartalmaz. És mi mindenre használható! Se szeri, se száma a burgonyából készült ételeknek! Akár valami egyszerűt, akár extra elegáns ételt akarsz fogyasztani, érdemes a krumplihoz folyamodni! Gondolj csak a tábori paprikás krumplira vagy akár az előkelő éttermek krokettjeire!

Egyszóval a burgonya olyanfajta (nagyon hasznos) növény, amiből sok van, minden helyen megterem, sokáig eltartható, finom és még ráadásul az egészségre sem ártalmas! Jó étvágyat hozzá! (n, he)