Szavakkal is lehet verni

Minden jó és rossz, amit magukról hallanak, mélyen beléjük vésődik, és önértékelésüknek, sőt, az élethez, más emberekhez való viszonyuknak részévé, esetleg alapjává válik. Éppen ezért fontos, hogy a szülők figyeljenek szavaikra, gesztusaikra, mert ezeknek nagy súlyuk van gyermekük számára.

Ez természetesen nem azt jelenti, hogy nem gyakorolhatunk kritikát gyermekünkkel szemben, vagy nem adhatunk negatív visszajelzést olyan esetekben, amikor az jogos. Ám amikor ezt tesszük, mindig legyünk tudatában annak, hogy a reakciónk tükör, amelyben a gyermekünknek megmutatjuk önmagát, és vigyázzunk arra, hogy reális képet mutassunk.

A tett váljon külön az elkövetőtől

A szülőnek hinnie kell, hogy gyermeke nem rossz, gonosz, nincs benne negatív szándék, amikor rosszaságot követ el – csupán ismerkedik a világgal, kísérletezik, keresgéli a határokat, illetve ki-kipróbálja, ugyanarra a tettre ugyanazt a reakciót kapja-e. Ez természetes dolog, így tájékozódik egyre jobban. Amikor rosszat tesz, a szülő dolga, hogy megmutassa neki, hogy ezt nem szabad, elmagyarázza neki, miért nem, sőt megmutassa, mit kellene helyette tenni.

A szidás ilyenkor jogos – ám a tett elítélésére van szükség, miközben a gyermeket elfogadásunkról kell biztosítani, érezze, amit csinált, az nem helyes, nem elfogadható, ő maga annál inkább, és nem vonjuk meg a szeretetet tőle a történtekért. Nem ő rossz, hanem az, amit elkövetett. Ennek egyik hatékony módja az, hogyha nem a gyerekről beszél a szülő, nem őt minősíti, hanem inkább arról nyilatkozik, hogy benne milyen érzéseket kelt az, amit a gyerek tett.

A szavak hatalma

Szavakkal is lehet verni. Ezt mindenki tapasztalta már élete során. A nyílt, durva támadás, bántás a szavakkal kevésbé gyakori, talán könnyebb elkerülni, hiszen visszatetszőnek is tűnik egy kicsi gyerekre gorombaságokat szórni felnőtt fejjel. Ám amikor egy szülő haragszik, ő maga is indulatos, észrevétlenül is kiszaladhat a száján olyasmi, hogy „Buta vagy!”, „Nagyon rossz gyerek vagy!”. Ez nem tűnik durva bántásnak, de mivel a kicsi a szülői visszajelzésekből alakítja ki énképét, komoly károkat okozhat benne, ha gyakorta hallja ezeket. Egy idő után elhiszi, hogy ő buta, rossz, ostoba, semmirekellő gyerek, azonosul ezekkel az ítéletekkel. Érdemes odafigyelni arra, hogyha feltétlenül minősítenünk kell, arról beszéljünk, amit tett. „Látod, ez most nagy butaság volt, ami azért is szomorú számomra, mert te értelmes kisfiú/kislány vagy.”

A szeretetmegvonás is verés

A szavakkal verés egy másik válfaja az, amikor a szülő kifejezi a szeretet megvonását. Nem is hinnénk, micsoda fájdalmat, bizonytalanságot kelthet a picikben egy-egy ilyen mondat: „Nem szeretlek, mert nem fogadsz szót.” „Már bánom, hogy egy ilyen rossz gyereket hoztam a világra.” Nincs nagyobb fenyegetés egy kisgyerek számára, mint az, hogy elveszíti a szülei szeretetét. Ez olyan eszköz, amelyet gyermekeink érdekében nem szabad használni, sokkal nagyobb kárt okoz, mint amennyire hatékony, és gyakran ellenkező hatást vált ki. A gyerek, aki úgy érzi, hogy nem szeretik, bizonytalanná válik, amit akár agresszív viselkedés, akár visszahúzódás, akár fejlődésének lelassulása jelezhet.

Ne gúnyoljuk őt

A bántó szavak rejtett formában is sérüléseket okozhatnak, a heccelődés, csúfolódás, vicces bántás, gúnynevek ugyanúgy hatnak a gyerekek énképének, önértékelésének alakulására, mint az éles kritika vagy a szidás. A kisgyerek még nem érti a humort, többnyire szó szerint veszi a szülő szavait, nem, legalábbis nem mindig tudja megkülönböztetni a mókázást a valós reakciótól. Jó, hogyha a viccek, a tréfák és a becenevek is pozitív visszajelzést adnak a gyereknek önmagáról, személyiségéről, és a vicc éle sosem irányul ellene. Úgy érdemes megtanítani az élet sava-borsát adó, kapcsolatgazdagító humorra, hogy vele együtt nevetünk, sosem rajta. (sz, o-o)