Számoljunk csak együtt!

Ezt a mérőeszközt a DIFER (Diagnosztikus Fejlődésvizsgáló Rendszer, 2002) programjában fejlesztették tovább Vidákovich Tibor, Józsa Krisztián és Fazekasné Fenyvesi Margit közreműködésével.

Az eredményes iskolakezdés kritériumai közé sorolták az elemi számolási készség meglétét is, mivel kimutatható volt, hogy szoros kapcsolatban áll az értelmi fejlettséggel. Megállapították, hogy az egyes összetevői legkorábban két-három éves korban indulnak fejlődésnek. Iskoláskorra már években mérhető különbségek mutatkoznak, amelyek sorsdöntőek a gyermek értelmi fejlődése szempontjából.

Bizonyára minden szülő szeretne hozzájárulni gyermeke matematikai-logikai gondolkodásának optimális fejlődéséhez, de nem tudja hol kezdje.

A kezdetet a számok mondókaszerű ismerete jelentheti, amikor az egyestől kezdve haladunk tovább. Az sem baj, ha egy-egy szám véletlenül kimarad. A számok neveinek és mennyiségi képének játékos memorizálása lényeges lépés a számolási képesség kialakulásában.

Amikor a gyermek eléri az iskoláskort, egészséges fejlődés esetén már tudja sorolni egymás után a pozitív egész számokat a százas számkörben növekvő és csökkenő sorrendben. A számok sorrendje automatizálódik, s az egyik szám felidézi a rákövetkező vagy megelőző számot. A fejlődés során először az ötös, majd a tízes és a húszas számkör birtokba vétele következik. A húszas alatti számok rutinná válása után a harmincas fölötti számok tizeseinek átlépése jelenti a kritikus pontot. A húszas számkörben manipulatív műveletekre képes tárgyak segítségével. Ennek mérését megadott mennyiség elvételével, hozzáadásával, részhalmazokra bontásával és különböző elvű csoportosításokkal mérjük. A tízes számkörben működik a számkép felismerése, amelyet halmazok elemeinek beazonosításával állapítunk meg. A százas számkörben le tudja olvasni a számok jelét, amely képesség meglétét különböző számkörökből vett számok kiolvasásával állapítjuk meg.

Akiben a számlálási készség nem ér el megfelelő fejlettségi szintet, annak az általános értelmi fejlettsége is nagy valószínűséggel alacsonyabb (Vidákovich, 1989). Az optimális fejlettségi szintet már az óvodáskor végére el kellene érni ahhoz, hogy a gyermek eredményes legyen az iskolai matematikatanulásban.

Az országos adatok jelzik, hogy iskoláskorra a gyerekek 21%-a éri el az optimális szintet, további 27%-uk a befejező szintet, ugyanakkor 17%-uk kezdő, míg 5%-uk csupán előkészítő szinten van. A kezdő és előkészítő szinten lévő gyerekek minden bizonnyal tanulási kudarcokkal néznek majd szembe az iskolakezdéskor. Az ő esetükben javasolt még egy évet az óvodában tölteni, lehetőség esetén fejlesztő csoportba sorolni. A középső csoportos óvoda végén 55 százalékpontos eredményt mértek, a nagycsoportosoknál, iskolába lépés előtt már 78 százalékpontot. Az első osztály végére elérik a 88, majd a harmadik osztály végére 98 százalékpontos eredményt.

Az adatokból jól látható, hogy az óvodáskorban jelentős fejlődésen mennek át a gyerekek, azonban sokan vannak olyanok, akiknek az iskolakezdésre még fejletlen a számolási készségük. Érdekes összevetni az 1975-ben mért adatokat a 2002-es adatokkal. Az 1975-ben iskolát kezdő gyerekek számolási készsége 60 százalékpontos volt, míg 2002-ben 83. Ez az adat 1975-ben az első osztály végén mért eredménynek felelt volna meg. A szakemberek úgy vélik, hogy az eltelt 27 év akcelerációja, vagyis az új nemzedék viszonylagos gyorsabb érési folyamata ennél a képességnél pozitívan mutatkozik meg. Ugyanezt nem tapasztalni az írásmozgás-koordináció képességénél, amelyet inkább az idegrendszer fejlődése határoz meg, s az kívülről kevésbé befolyásolható. A számolási készség fejlesztésének óvodáskorban már nincsenek idegrendszeri korlátai. A harmadik osztály végére közel az összes gyerek eléri az optimális begyakorlottságot, azonban ez a tény egyáltalán nem tekinthető megnyugtatónak, hiszen ebben az időben már más matematikai műveletek gyakorlása zajlik.

A DIFER elemi számolási készséget vizsgáló tesztjeit félévenként kellene megismételni ahhoz, hogy a fejlődés összetevőinek alakulását nyomon követhessük, s fejlesztő eljárásokkal beavatkozhasssunk. Ha az optimális elsajátítás az óvodáskorban nem valósul meg, az iskolának direkt módon kell beavatkoznia az elsajátítás folyamatába.