Sok a tehetséges magyar diák

A huszonnyolc év indokolttá teszi, hogy visszatekinthetünk a megtett útra, összegezhetjük az elért eredményeket, amelyekből erőt és ötleteket meríthetünk a folytatáshoz. Vörösmarty Mihály szavaival szólva: „csak az a közösség becsüli meg önmagát és jelenét, amelynek gondja van a múltra”. Ezért egy-két mozzanatot villantok fel a verseny történetéből.

A hetvenes évek közepén a komáromi magyar gimnázium rendezte meg az első ilyen versenyt, amely tulajdonképpen a tatai Eötvös József Gimnázium matematika háziversenyének mintájára, a matematikai tanulmányi vetélkedőn való jobb helytállás érdekében szerveztek. Elsősorban Lovász Gabriellának, a komáromi gimnázium akkori tanárának köszönhető, hogy huszonhét évvel ezelőtt Komáromból indult el ez a nemes kezdeményezés, amely azóta is töretlenül szolgálja diákjaink matematikai tehetséggondozását.

A verseny fennállása óta számos magyar tanuló szárnypróbálgatását figyelhettük ezen a versenyen. A fennállásának 100. évfordulóját ünneplő komáromi magyar mezőgazdasági középiskola adott otthont a verseny huszadik évfolyamának, 1996-ban. Ekkor neveztük el a nyugat-szlovákiai magyar középiskolák matematikai háziversenyét Felvidéki Magyar Matematikaversenynek. Ez a névváltozás mérföldkőnek tekinthető a verseny történetében, mivel ez szemléletbeli változást is hozott. Az egynapos rendezvény többnapos versennyé bővült. Ekkor kapcsolódtak be a versenybe első ízben a közép- és kelet-szlovákiai magyar középiskolák, valamint néhány magyarországi testvériskola is. Köszönettel tartozunk minden egyes főszervezőnek, aki az előkészítői és a szervezői munkájával a folytonosságot biztosította. A verseny egy-egy állomása, helyszíne új színt jelentett a verseny történetében. Külön ki kell emelni a XXII. FMMV szervezőit, akik – példaadóan – nagyon magasra helyezték a mércét akkor, amikor a verseny történetében először a hazaiakon és a Magyarországiakon kívül meghívták Erdély, Délvidék képviselőit is. Magát a versenyt eszköznek tekintjük a többlettudás megszerzésében, amely ugyan a Nemzetközi Magyar Matematikaverseny válogatója is, ennek ellenére a vetélkedőt egy jó játéknak fogjuk fel, amelynek vannak ugyan helyezettjei, de nincsenek vesztesei, csak győztesei, mivel az a legfontosabb, hogy egészséges és vidám, a matematikát és a gondolkodást szerető fiatalokat neveljünk. Az Új Szó – rövid híradásokban – két ízben is beszámolt a versenyről, mégis indokoltnak tartom, hogy az ott közölteket kiegészítsem, hogy teljesebb képet alkothassunk a versenyről és a diákjaink elért eredményeiről. A vetélkedőn a fiataloknak hat feladatot égy óra alatt kellett megoldaniuk. Az idei versenyen tizenhét hazai és külföldi gimnázium képviseltette magát. Összesen 87 tanuló mérte össze tudását, 23 elsős, 21 másodikos, 23 harmadikos és 20 negyedikes.

Az első osztályosok versenyében az alábbi eredmény született: 1. Farkas Ádám (Miskolc, Földes F. Gimnázium), 2. Páldy Sándor (Galánta) 3. Balázs Mónika (Komárom) 4. Balázs Sándor (Tornalja).

A második osztályosok versenyében a legeredményesebbek: 1. Németh Zsolt (Nagykanizsa) 2. Estélyi István (Galánta) és Ureczky Bálint (Kaposvár) 4. Csorba János (Győr).

A harmadik osztályosok versenyében a következő eredmény született: 1. Bodnár József (Fülek), 2. Czank Tamás (Miskolc, Földes F. Gimnázium), 3. Cséfalvay Szabolcs (Komárom), 4. Fodor Bálint (Nagykanizsa) és Mátyás Péter (Komárom).

A negyedik osztályosok versenyében a legeredményesebbek: 1. Birkus Róbert (Galánta) és Hegyháti Máté (Nagykanizsa), 3. Pathó Róbert (Párkány), 4. Makky László (Dunaszerdahely).

Befejezésül azoknak a kiváló felkészítő tanároknak mondok köszönetet, akik évről-évre ott állnak a versenyzőik mögött, lehetőséget teremtve tanítványaik tehetségének kibontakoztatásához. Közösségünk elemi igénye, hogy örömmel rácsodálkozzunk fiataljaink tehetségére, fölfedezzük a bennük lévő rejtett tartalékokat, és ebből erőt meríthessünk önbecsülésünkhöz.