Semmiképp sem léphetünk túl önmagunkon

A pénzt azért találták fel, hogy könnyebbé tegye életünket, ezzel szemben még jobban megnehezíti. A társadalom számára maga a mozgatóerő. Ám ez nem ennyire egyértelmű. Régen még éltek az értékek, melyeket mára elnyomták a piacorientált világ alkotta erkölcsök és a haszonszerzés következtében fellépő negatív élmények. Minden a legalapvetőbb emberi tulajdonságokra vezethető vissza. Rétegek képződnek a társadalmon belül, ahol minden kasztokra osztható. Az alsó réteg tartja el a felette állót, míg a legmagasabban álló mindenhatónak képzeli magát, és mindent magának tulajdonít. A rétegeken belül a minél magasabb pozícióba való jutásért ádáz küzdelem folyik. Sokan akarnak a kondérhoz közel kerülni, melynek függvényében érzékelhető valakinek a gazdagsága. Ám a harc addig hiábavaló, ameddig az embereknek nem lesz szilárd alapokon álló értékrendjük. Ehhez a pénz csupán eszköz, nem több.

Őskori szerencse

A felesleges anyagi értékek, a gazdasági mutatók szövevényes átfedései, a különböző pénzügyek hálózata csupán mellékhatás, s nem lehet életcél. Ahogyan az is lényegtelen, kinek mennyi pénze vagy mekkora vagyona van. Nem ez az ember értékmérője. Lényeges kérdés, hogy mi is valójában az érték, miben is lehet kifejezni. Mert ennek a változása, alakulása, esetleges megszűnése mélyíti a szakadékot a gazdag és a szegény rétegek között, s élesíti a harcot a feljebbjutásért. Az őskorban az értékek az ember legalapvetőbb igényeihez igazodtak. Az számított értéknek, amit el lehetett fogyasztani, valamiképpen szolgálta tulajdonosát, vagyis az eszközök gyakorlati használhatósága növelte az áru értékét. Ilyen volt a gabona, a hús vagy egyéb, az élethez nélkülözhetetlen használati cikkek. A természet által termelt dolgok ezek, melyeket az embernek csupán össze kellett gyűjtenie. Ha volt, evett, ha nem, hát meghalt. Ez a természet törvénye.

Vissza a természethez

Ám ahhoz, hogy máshol is tudjon érvényesülni, ügyesen kellett megszereznie a vezető szerepet, s olyan embereket maga köré választani, akik akár az életüket is adnák érte. Mert vezetőként élni csak úgy lehet, ha a pórnépnek elegendő szabadságot biztosít, hiszen ha elégedetlen a nép, akkor az ő pozíciója is veszélybe kerül. A megszorításokat csupán alaposan átgondolt, stratégiailag célszerű megfontolt intézkedésekkel lehet véghez vinni. Különben összeomlik az egész. Itt jön a képbe az első csereeszköz: ami valamilyen értékes tárgy (arany, gyöngy, kagyló vagy drágakő, esetleg a gabona). Azért használták az általános tárgyakat csereeszközként, hogy megkönnyítsék a kereskedelmet. Csakhogy ez minden hiába, hiszen „éhes embernek hirtelen értéktelen az arany...”, és ezáltal megnő a bűnözés. Mert akinek van, az még többet akar, akinek nincs, az meg arra vágyik, hogy legyen. A papírpénz megjelenése már egy modernebb formáját adja a kereskedelemnek, s bár meglehetősen megkönnyíti az emberek életét, tartása azonban felettébb kockázatos. Infláció. Defláció. Tőzsdekrach. Miegyéb. Pénz, s megint csak pénz. Miközben minél szorosabban tartjuk a kezünkben, annál jobban kihullnak ujjaink közül a valódi értékek, elvesznek a számlák, a havi kimutatások és a banki átutalások útvesztőjében. Szemléletváltás kell. Mielőtt még nem túl késő.