Selyések a világ körül: újabb spanyolországi kiruccanás

Egy májusi budapesti koncer- ten találkozott Danczi tanárnő testvériskolánk, a budapesti Szent István Gimnázium taná- rával, Barcsa tanárnővel, aki- től megtudta, hogy augusz- tusban egy kisebb csapattal, 11 diákkal Spanyolországba készülnek a suliból.

Kérdezte, nincs-e kedvünk testvériskolaként velük tartani. Volt. És milyen jó, hogy mentünk. Az iskoláktól távol is ápolhattuk azt a kapcsolatot, amit egykor a két gimnázium vezetősége kiépített.

Családosok, iskolások, pestiek, csepeliek, selyések és a busz klímájának a zúgása. Ilyen kellemes tényezők között indultunk el Spanyolország partjai felé heten a Selye János Gimnáziumból. Nem mondhatnám, hogy az arcokon csupán izgalmakkal teli kifejezés ült, inkább izgalmakkal és fáradtsággal kevert arckifejezés tündökölt a selyés lányok arcán. Néhányunk egészen szerencsésen megúszta reggel 6 órai keléssel, azonban a többség kialvatlanságtól szenvedett, hiszen hajnali 4 órára érkezett a bagázs nagy része nehéz táskákkal megpakolva a dél-komáromi állomásra. Így még inkább vágytunk rá, hogy megérkezzünk a célhoz.

100 km Budapestre és onnan több mint 1800 tovább Costa Brava, azon belül is a Cala Llevadó-i kemping irányába, keresztül Magyarországon, Szlovénián, Olaszországon, Franciaországon és Spanyolországon is. A 26 órás utazás mindenkit próbára tett, de hősiesen bírtuk.

A kempingbe érkezve egy aranyos magyar ajkú csapat fogadott minket. A vezetőnk, Szandra a további nyolc napban végigkísért minket Barcelonán, valamint a kempinget körülvevő kis városkákon is.

Elsőként Tossa de Marba látogattunk el. Maga a látvány – pozitív értelemben véve – beleégett a retinámba. Ennek oka talán az volt, hogy az ottani kis öbölben álló vár kísértetiesen hasonlított a Trónok harca Westerosának kapujára. Legalábbis én ezt ismertem fel benne. Egyébként a város maga kifejezetten barátságos. Tengerparton fekszik, belvárosában dúl az élet. Kaptunk egy kis időt, hogy mi is megtapasztalhassuk ezt.

Ellenben Lloret de Mar mozgalmas, kész Miami Beach. Szállodák sora fekszik a tengerparttal párhuzamosan, rengeteg a szórakozóhely (a szárazföld Ibizájának is szokták nevezni), s maga a homoksáv, ahol a nyaralók oly lelkesen napoznak, olyan messze elnyúlik... az ember a végét nem is látja. Gyönyörű, de valahogyan mégis inkább Barcelona az igazi. Danczi Annamária tanárnővel és kis csapatunkkal majdnem két napon keresztül jártuk be a várost. Sagrada Familia templom, Güell park, La Ramblas, piac, gótikus negyed, Gaudi házai, Nou Camp, vagyis az FC Barcelona stadionja. Erre a városra egy hét is kevés lenne. A katalán főváros nagy, gyönyörű, mozgalmas, és a szó szoros értelmében él.

Egy pénteki napon Marinelandba is ellátogattunk, ahol több mint tíz csúszdát lehetett kipróbálni, ráadásul állatbemutatókat is láthattunk. Papagájok, fókák és delfinek mutatták meg a közönségnek, mire is képesek. Voltak, akik fotózkodtak is közülünk delfinnel.

Az egyik este Lloret de Marban vettünk részt a Grand Casinóban egy flamencoesten, ahol profi táncosoktól láthattuk, milyen szenvedélyes és dinamikus ez a tánc, hallhattunk spanyolgitárt, de finom tapasokat is kóstolhattunk, hiszen ez is része volt a programnak.

Személy szerint nekem a legnagyobb élmény a Montserrat volt, ahová egyik nap kirándultunk. A hegyvonulat csodálatos, ködfelhő borította csúcsok, s az, hogy az ember a sziklákba bármilyen alakzatot beleláthat. Ahogy az ember elmerül ebben a látványban, a lelke ösztönösen megnyugszik. Akárcsak a jógaórákon. A tenger zúgása a háttérben és a dinamikus hatha jóga kombinációja nagyszerű kikapcsolódás volt a tábor idején.

Amellett, hogy összekovácsolódott kis selyés csapatunk a kirándulás alatt, a testvériskolával is megállapodtunk, hogy igyekszünk majd közösen megszerkeszteni és kiadni egy-egy számot az iskolaújságainkból.

Azt hiszem, sok értékes élménnyel és tapasztalattal lettünk gazdagabbak, amelyekre szívesen emlékszünk majd vissza. Többet tudtunk meg nemcsak a világról, hanem önmagunkról is, hiszen bizonyos élethelyzetek kezelése, a közös együttlét más embertársakkal, az ismerkedés idegenekkel és idegen kultúrákkal – ezek mind hozzájárulnak ahhoz, hogy az ember több legyen, csiszolódjon, alakuljon. Talán mi is segítettünk az út során másoknak alakulni.

Tóth Erika, III. C