Ricky Martin, a csípőcsavargatós srác

A popzene felületesebb ismerői három nevet könnyen összekevernek: Enrique Iglesiasét, Eros Ramazottiét és Ricky Martinét. Ezt nem egészen véletlenül teszik, ugyanis mindhárom sztár a latin szerető szerepében hódít, és aki nem annyira rajong, annak kevésbé tűnik fel, miben is különbözik egymástól a három előadó. Nekik segítségül: most a csípőcsavargatós srácról lesz szó!

Gondoltátok volna, hogy igazából Ricky Martint is Enriquének hívják? Enrique Martin Moralesnek. Még szerencse, hogy ő a becenevén (Enrique-Ricky) híresült el, különben két Enriquénk lenne a könnyűzenében, akik latin zenét játszanak, és ember lenne a talpán, aki meg tudná különböztetni őket. Szóval Ricky – családon belül csak Kiki – Puerto Ricóban született, és azok közé a szerencsétlenek közé tartozik, akik egy évben csak egyszer kapnak ajándékot, mert a születésnapjuk és a karácsony szentestéje egy és ugyanazon napra esik. Mindenestre ez a szülőknek óriási spórolási lehetőség. Ez Ricky szülei esetében jól is jött, mert nem kacsalábon forgó palotában nevelték három gyermeküket, hanem egy San Huan-i egyszerű házacskában. Egyszóval Rickynek volt honnan karriert csinálnia.

Szülei elég korán elváltak, így fiatal évei apja új családja, anyja és nagyanyja közötti rohangálással telt – hát, ebben nem irigyeljük. Sokkal inkább irigyeljük azért, mert – bár minden kisgyerek szép – neki annyira helyes pofija volt már hatévesen is, hogy az iskolába járás mellett reklámfilmekben szerepelhetett. Mondanunk sem kell, néhány év múlva már nemcsak, hogy az év eleji füzetcsomagot tudta kifizetni magának, de egy kis hajócskát is vett 11. születésnapjára...

Szülei teljes mértékben támogatták szárnypróbálgatásait a showbiznisz világában: zenélni és színészkedni is tanulhatott a suli mellett. Tizenkét évesen pedig tagja lett egy Latin-Amerika-szerte óriási sikerű fiúbandának, a Menudónak, jött néhány év koncertezés, állandó turnézgatás, meg közeledett az érettségi is, így aztán ‘89-ben kiszállt az együttesből az érettségi kedvéért, és ha már így alakult, úgy döntött, szólókarrierbe kezd. Ehhez pedig – édesanyja legnagyobb fájdalmára – el kellett költöznie otthonról. Összecsomagolt, s meg sem állt egészen New Yorkig.

Már első albuma aranylemez lett. Ezek után Los Angelesben próbált szerencsét, ahol másik nagy szerelmével, a színészkedéssel is foglalkozott: szerepet vállalt egy szappanoperában, amiben orvost kellett játszania. Ennek külön örült, mert az orvos szakmával is kacérkodott érettségi után, ha csak néhány gondolat erejéig is. Közben folyamatosan énekelt, táncolt, koncertezett, mígnem feljutott a slágerlista tetejére, s jó sokáig ott is maradt: 2000-ben az MTV Europe Music Awards-on ő lett az év legjobb férfi előadója (aki most Justin Timberlake).

Az óriási sikerhez és a világhírhez persze nagyban hozzájárult az is, hogy a ‘98-as VB-n ő énekelte a rendezvény hivatalos dalát, a La copa de la vidát, meglehetősen temperamentumos latinsággal, már amennyiben a csípőtekergetés temperamentumos latinságnak számít.

Azóta is gyakran találkozunk vele a tévé képernyőjén, amint egy zuhany alatt állva nőket megszégyenítő szenvedélyességgel dalolászik, vagy szerelmi bánatában egy ágyon tekereg. Mindeközben jógázik, olvas (Victor Hugo az egyik kedvence!) és várja a nagy őt, aki még véletlenül sem keveri össze Enrique Iglesiasszal. (n, he)