Padsorokból a munka világába

Az érettségik, államvizsgák, az iskolák kapujában való könnyes búcsúzások idején talán ünneprontásnak tűnhet, ha ráébresztünk benneteket a rideg valóságra. Igen, befejeződött egy életszakasz és új korszak kezdődik: belépés a nagybetűs Életbe! Az utóbbi napokban sok helyen elhangzott nagy tekintélyű oktatási urak és hölgyek szájából az ókori bölcs szentenciája: „non scholae, sed vitae discimus”, vagyis nem az iskolának, az életnek tanulunk!

Ezzel az alapigazsággal valójában akkor néz szembe az ember, amikor bezárult mögötte az alma mater, az adott iskola kapuja és a munkahely megkeresése az új feladat. Nem könnyű ez még annak sem, aki a nyári szünetekben, esetleg a tanulás mellett dolgozott. Igaz, a kutatások azt igazolják, hogy ők könnyebben lépnek munkába, vagyis az olyan fiatal, aki nem először találkozik munkahellyel, hamarabb helyezkedik el. Ezért is tartják a szakemberek jónak, ha a megfelelő életkort elért tanulók a szünetekben, majd később a tanulás mellett is dolgoznak.

MÁS EZ AZ ÉLET

Mégis a valóságos munkába állás számtalan buktatójával és olykor riasztó fegyelmével, számos újdonságával akkor ismerkedünk meg, amikor már teljes értékű munkaerőként kerülünk a munkaerőpiacra és helyezkedünk el munkavállalóként. Diákként, a nyári szünetekben gyakorolt alkalmi munkák révén, automatikusan nem szerezhettünk elégséges tapasztalatokat sem a munka belső természetéről, rendjéről, sem a munkahelyi struktúráról, a munkatársakkal, felettesekkel való együttműködésről.

A kellő bizonyítvány mellett szerencsétől is függ, no meg persze a családi, rokoni, baráti kapcsolatoktól, hogy azonnal rátalálunk-e a számunkra megfelelő munkahelyre. Ám azt látni kell, hogy eszményi állapotokkal aligha találkozunk, az illúziók és a való világ szembeállítása kijózanító. Egyes pszichológusok szerint a pályakezdőknél úgynevezett ráébredési sokkot is előidézhet annak felismerése, hogy a munka megerőltetőbb, mint, amilyennek az iskolapadból látszott. Sokan nehezen viselik, ha idejüket mások osztják be, a munka fegyelme szigorúbb, mint az iskoláé, az alá- és fölérendeltségi viszonyok korlátozzák az önállóságot és az sem mellékes, hogy a napi munka után kevés idő marad a pihenésre, szórakozásra. A következmény: csalódottság, elkeseredés, erősödő depressziós hajlam lehet. A fiatalok között jócskán akadnak olyanok is, akik – talán ezt látván – igyekeznek húzni az időt, kibújni a munkába állás kényszere alól, s amíg csak lehet, a szülők anyagi támogatását élvezve, felelőtlenül, bohém módon élnek. Fennáll annak a veszélye, hogy ilyen fiataloknak kisiklik az élete: a drog, ital, bűnözés, öngyilkosság leselkedik rájuk.

Az egészséges és reális gondolkodás szerint az út az iskolából a munkába vezet. Ám számolni kell sajnos korunk egyik súlyos tényével is, a munkanélküliséggel. A kitartó munkahelykeresés, a túlzott válogatás helyett a reális kompromisszum segítheti ennek a valós nehézségnek a leküzdését. (m, he)