Országos Középiskolás-találkozó – 2002

A rendezvény kifejezetten a diákönkormányzatoknak, és azok képviselőinek szólt, bizonyítandó, hogy van szakmai alapja az effajta szervezetek működtetésénekSimkó László felvételeEzzel egy régóta tátongó űr töltődött be az ifjúsági rendezvények sorában, mivel a Diákhálózat – egyébként ennek a találkozónak is némiképpen kiindulási alapjául szolgáló – DÖK-találkozó-sorozatának pár éve vége szakadt. A szervezők – BKÁE Révkomáromi Kihelyezett Tagozatának Hallgatói Önkormányzata, a Selye János Egyetemért Alapítvány és a Diákhálózat – nem titkolt célja a szakmai ismeretek gyarapításán kívül az ismerkedési lehetőségek, kommunikációs csatornák kibővítése volt. Ezeknek a fórumoknak a hiánya jellemzi leginkább a hazai középiskolás diákönkormányzatok (illetve más diákszervezetek) jelenlegi állapotát.

A rendezvény kifejezetten a diákönkormányzatoknak és azok képviselőinek szólt, bizonyítandó, hogy van szakmai alapja az effajta szervezetek működtetésének. Ezen ismeretek bővítése a közeljövőben megrendezésre kerülő képzések feladata lesz. Ezért is fedi a valóságot legjobban az a megfogalmazás, hogy az Országos Középiskolás-találkozó 2002 egy seregszemle, egy igényfelmérés volt. Seregszemle, mert kéttucatnyi középiskola képviseltette magát, eképp megmutatta szándékát a további együttműködésre, és igényfelmérés, mivel az egyik fő cél a hiányosságok, elvárások felmérése volt. Ezzel megelőlegezve egy – azóta már beindulni látszó – kommunikációt, tapasztalatcserét a diákönkormányzatok és bizonyos civil szervezetek – jelen esetben a Hallgatói Önkormányzat – között.

Az első napon az ismerkedésé volt a főszerep, résztvevők és szervezők találkoztak egymással és a kölcsönös munka és szórakozás lehetőségeivel. A lazítást és a bemelegítést a következő napra kommunikációs tréning segítette. Szükség is volt rá, mivel másnap – szombaton – reggel a diákok az európai uniós pályázatokkal ismerkedtek. Ezek között főként olyanokon volt a hangsúly, amelyek a középiskolásokat is érinthetik, amelyekből ők is tudnak profitálni. Kora délután a csoportokra osztott társaság bemutatta a maga próbaprojektjeit. A délután további részében „A felvidéki diákönkormányzatok 2002-ben” címmel került megrendezésre egy fórum, ahol a diákönkormányzatok képviselői megosztották egymással sikerélményeiket, nehézségeiket, illetve egyéb pozitív és negatív benyomásaikat.

Több szempontból, és több oldalról hasznos tapasztalat volt ez a hétvége. Egyrészt a résztvevőknek nyújtott új képzési és ismerkedési lehetőséget, másrészt a szervezőknek útirányt a továbblépésre. Jobban látható a hiányosságok és erősségek mibenléte, így egyszerűbb és világosabb a következő képzés témaköreit kiválasztani.

A szlovákiai – mind magyar, mind szlovák – közgondolkodásban még nem túl előkelő helyet elfoglaló, de Magyarországon már – helyenként – nagyon jól működő diák-érdekképviseleti forma meghonosítására azonban nem csak a diákok körében kell, hogy meglegyen a szándék. Bár egyre több haladó felfogású pedagógus gondolja fontosnak ezt a kezdeményezést, a többség még mindig a tanári autoritás, illetve tekintély csorbulását látja benne. Valószínűleg el kell még telnie pár évnek ahhoz, hogy ez az arány megváltozzon.

Fontos meglátni azt, hogy amilyen irányban gyorsuló világunk változik, egyre fontosabbá válik a kezdeményezőkészség, a kreativitás és a gyors reakció. Ezek elsajátításának egyik első lépcsőfoka lehet – és az is – a különböző diákkezdeményezésekben való aktivitás. Azok a diákok, akik ezen az úton indultak el, korán juthatnak olyan tapasztalatok birtokába, mint a vezetői gyakorlat, a kommunikációs készség fejlődése és a felelősségtudat.