Országjáró tábor tehetségeseknek

Búcsút mondva a vakációnak, akarva-akaratlanul is lepereg egy diák szeme előtt a nyári szünidő két hónapja. Engem is megrohantak az emlékek. Az idén abban a szerencsében lehetett részem, hogy részt vehettem a Rákóczi-táborban (ismertebb nevén Magyarságismeret Mozgótábor), amely kerek 16 napig tartott. Felejthetetlen élményekkel tértem haza, s úgy gondoltam, megosztom veletek mindazt, amit a táborban láttam, hallottam.

Ezt a tábort a kanadai Rákóczi Alapítvány, a jeruzsálemi Templomos Lovagrend magyarországi képviselete és a budapesti, illetve kecskeméti Piarista Gimnázium tanárai szervezték tehetséges határon túli fiatalok számára.

A tábor célja teljesült, hiszen bemutatták nekünk egész Magyarországot, a történelmi emlékhelyektől kezdve a várakon, múzeumokon keresztül egészen a képtárakig.

Megérkezésünk napján Budapesten a mintegy 150 diákot három csoportba osztották, ezek után buszba pattantunk, s megkezdtük országjáró körutunkat. Először Kecskemétre mentünk, majd irány Ópusztaszer, Kiskőrös (Petőfi szülőháza). A bugaci pusztán a csikósok lélegzetelállító mutatványai után mindenki jóízűen kanalazta a Karika csárda ínycsiklandozó gulyáslevest és a lekváros palacsintát. A kaja olyan fantasztikusra sikeredett, hogy egy hatalmas döglégy nem tudta megállni, hogy meg ne kóstolja a finomságot. Szerencsétlenségemre éppen az én tányéromban kötött ki…

A Velencei tó számomra különleges élményt jelentett, a sás útvesztőiben kajakozni próbáltam, de hamar feladtam a harcot az evezővel. Következő nap Pécsre mentünk, ahol megtekintettük e csodálatos mediterrán város nevezetességeit.

ĺrásomban nem térek ki minden egyes helyszínre, ahova ellátogattunk, csak jelzésképpen elmondom, hogy Tihanyban, Pannonhalmán, Visegrádon, Egerben, Esztergomban, Miskolcon is voltunk, sőt ellátogattunk az Aggteleki barlangba is. Budapest volt országjáró körutunk utolsó állomása. Itt azután a napok olyan sebesen követték egymást, mint sehol másutt. A Parlament, a Nemzeti Múzeum és Galéria, a Terror Háza, a Csodák Palotája mind-mind a program részét képezték, és észre sem vettük, máris elkövetkezett a búcsúest. A tábor lakói 16 napot töltöttek együtt, barátságok szövődtek. „Jóbarátok lettünk, együtt ettünk, jöttünk-mentünk, s néha jókat felröhögtünk – együtt” – énekeltük naponta az önmagunk által kreált kis indulót.