Októberi ünnepvárás

A látvány sokkoló. Feldíszített műfenyők között karácsonyi dallamokat játszó elektomos Mikulás. Díszek. Gömbök. Füzérek. Szaloncukor. Karácsony!!!

Az első ijedség után tudatosítjuk, hogy nem voltunk kómában néhány hónapig, sőt, az ufókkal sem látogattunk meg egy távoli bolygót. A naptár meg a napi sajtó is egyértelműen igazolja, még csak október van. Őszi évszak. Lehet hűvös, de ha szerencsénk van, októberben köszönt ránk a legszebb vénasszonyok nyara. Az aranyló falevelek, a téli álomra készülődő színpompás erdők lélegzetelállító látványával.

Igaz, az őszi színkavalkádot mindenki kedvére csodálhatja, nem kerül pénzbe, s az áruházlánc sem gazdagodhat meg rajta. Jöhet hát, jó előre, a karácsonyi kampány. Sokan még örömmel is fogadják, hiszen októberben még nincs akkora tülekedés, mindent lehet kapni, és nem kell lefizetni az elárusítónőt, hogy a raktárból lopja ki nekünk a főnöknő számára eltett doboz kollekciót. Ha még esetleg különféle vevőcsalogató akciókkal még vonzóbbá teszi a karáícsonyi termékeket az üzletlánc, már senki nem tud ellenállni a csábításnak.

A karácsony közeleg. Igaz, hogy a természet még búcsúzik a nyártól, s ünnep is lesz még addig, de a hiper-szuperek előrelátó marketing-szakemberei már tudják, jön a december, nő az emberek vásárlási kedve. Logikájuk érthető: ha hamarább kirakják a karácsonyi kellékeket, az emberek többször látják a kínálatot, és többször határozzák el magukat vásárlásra. Vidéken még javában gesztenyefa-levelekkel díszítettek a kirakatok, a gömbök és a vattából készült hópelyhek majd csak november vége felé kerülnek elő a raktárból, de a fővárosban gyorsabb az életritmus.

ĺgyhát lelkesen készülünk a karácsonyra. Októberben. És várjuk a telet, a havazást, és a karácsonyi hangulatot. Amikor fényben úszik a város, télapók sétálnak az utcán, és a Csendes éj dallamai szűrödnek ki az épületekből. Várjuk, mert a díszekhez és a szaloncukorhoz hó kell, hideg kell, hangulat kell. S ha végre megjön a tél és a hó, izgatottan megyünk az áruházba. Várjuk a kisvárosban megszokott tolongást, ahol mindig a Jingle bells-t dúdolgatva válogatunk a csomagolópapírok között, utolsó pillanatban szaladunk az ajándékért, és az eladó cinkosan megkérdezi, kinek lesz. Várjuk a karácsonyi hangulatot. De ki kell ábrándulnunk. Jobb esetben csak az utolsó darabig lecsupaszított polcok és regálok fogadnak. Rosszabb esetben ezernyi húsvéti nyúl.