Nyitva van az aranykapu

Hadd említsem például az évtizedeken át, az élvonalba tartozó Napsugár bábegyüttest, vagy a már 34. éve megszakítás nélkül működő – az utóbbi, a XII. Csengő Énekszón – aranykoszorú a zsűri dicséretével minősített Kicsinyek Kórusát s a 44. éve működő, aranykoszorús „nagykórust”. Emellett az iskolában még számos más érdekkört látogathatnak a tanulók. Az iskola vezetése – Vörös Mária igazgatónővel az élen – és pedagógusai a – tudatosan az érzelmi nevelésre irányuló – „körtevékenység” mellett minden más, a léleképítést – a gyerekekben az összetartozás, a valahova tartozni jó, valahova tartozni kell érzését és tudatát – erősítő lehetőséget igyekeznek kihasználni. Ilyen lehetőség volt többek közt a karácsonyra készülődés. Az advent időszakában gyerekeink

verses-zenés összeállításokkal

járták az óvodákat, műsoraikat bemutatták a szüleiknek, hozzátartozóiknak, és az idős emberekhez is elvitték karácsony üzenetét, a szeretet. Az iskola énekkarai a – város magyar tannyelvű iskoláinak, valamint a városi művelődési központ által, a nagy nyilvánosság számára rendezendő – hagyományos karácsonyi hangversenyekre gyakoroltak.

Idén új kezdeményezés született. Az iskola vezetése látogatóba hívta az óvodákat, óvodásokat. Az alsó tagozaton az ovisok egy héten át bekapcsolódhattak az „otthonos iskola” délutáni foglalkozásaiba: együtt játszhattak, kézműveskedhettek az iskolásokkal. A felső tagozatos pedagógusok és tanulók fogadták a jövőbeni iskolásokat és azok szüleit. A „kicsik” megérkezésükkor „útlevelet” kaptak, s azzal utaztak zeneországba, meseországba, játékországba és számítógépországba. A gyerekeknek nagyon tetszett, hogy az egyes országokba (berendezett tantermekbe) való belépéskor mindig újabb pecsét került az útlevelükbe.

Zeneországban

az ötödikes és nyolcadikos tanulók dallal, muzsikával köszöntötték az érkezőket. Majd vetélkedő következett: hangszereket s az azokon megszólaltatott dalocskákat kellett felismerni. A jutalom egy kis édesség volt és természetesen minden játékos kapott egy „G-kulcsot”, amely zeneország kapuját nyitja. Meseországban a hatodikosok és a hetedikesek kedveskedtek verssel, prózával, mesedramatizálással a látogatóknak. Játékországban a kilencedikes „nagyok” játszottak bábszínházat. A kicsiknek felettébb tetszhetett az előadás, hisz az azt követő vetélkedőn szépen, okosan fel tudták idézni a látottakat – hallottakat. Meg is lett a jutalmuk; a felöltöztethető mesefigurákat magukkal vihették. Majd egy-egy szelet finom süti elfogyasztása után már felszabadultan, megbátorodva léptek be számítógépországba, ahol a nagyok készségesen segítettek nekik eligazodni abban a „csodavilágban”. Vendégek és vendéglátók, gyerekek és felnőttek láthatóan jól érezték magukat. Az „útleveles országjárás” kiváló ötletnek bizonyult.

Egyaránt dicséret illet minden pedagógust és tanulót, aki időt, energiát nem sajnálva bekapcsolódott az új kezdeményezésbe. A Béke Utcai Alapiskolában máskor is „nyitva lesz az aranykapu, csak bújjatok rajta!”