Neveljünk hatékonyan!

Amióta csak pedagógia létezik, a nevelők munkáját minden korban bizonyos hiányérzet kísérte nyomon: ez, hogy a tényleges elért nevelési színvonal a jogosan elvárt alatt van. Az iskola sajátos intézmény, a nevelés műhelye, a nevelés-oktatás színtere. Ebben az intézményben alapvető feladat a pedagógiai munka, ennek kell alárendelni minden egyéb feladatot, ezt kell szolgálnia a szervezésnek, az ellenőrzésnek. Az eredménycsökkenés okaként többnyire a fiatalokra ható számtalan tényezőt említik meg, amelyek intenzív hatásukkal egyre jobban akadályozzák a nevelési folyamatot. Korunkban természetesen ebben nem lehet és nem szabad belenyugodni, és kutatni kell a nevelés hatékonysága növelésének lehetőségeit.

A munka színvonala

A tőlünk függő tényezők közül döntő jelentőségű a nevelés rendszere, amelyet tudatosan alakítunk ki, naponta alkalmazunk. A gyakorlat és a tapasztalat azt mutatja, hogy az iskolák tevékenysége sokkal eredményesebb ott, ahol tudatosan – vagy ösztönösen – kialakítják a nevelés rendszerét. Ennek valóra váltásához elengedhetetlen követelmény a vezetési munka színvonalának állandó fejlesztése, hogy az iskolák igazgatói ismerik-e és helyesen alkalmazzák-e a vezetéselméletet és miként ültetik át azt a gyakorlatba. Igaz az a tétel, hogy igazi vezető csak az lehet, aki tudja, mit és hogyan kell tennie, hogy célba jussanak azok, akiket ő vezet. Mit értünk a nevelési rendszer alatt? Azt, hogy a fiatal nemzedék mentalitását és tapasztalatait alakító társadalmi, politikai és gazdasági élet tágan értelmezett rendszerét nevezzük így általános értelemben. A különböző tényezők hatására minden intézmény nevelési rendszere egymástól eltérő lehet, sőt kell is, hogy eltérő legyen!

Az elmúlt napokban olvastam ezzel a témával kapcsolatos cikket Alexander Lewin tollából, amelyben a szerző a közösségi nevelésben az egyén számára biztosított fejlődési lehetőségekről számol be. Rámutat arra, hogy a helyi nevelési rendszer megteremtésének lehetőségei minden iskola rendelkezésére állnak; az adott elemek integrálása a nevelési gyakorlat legnehezebb része. Megközelítéshez a jó eredményt elért iskolák tapasztalatait kell általánosítani, a belső összefüggésekre kell figyelemmel lenni az egyes elemek között, azokat az adottságok szerint módosítani, illetve kiegészíteni.

Hogy nevelési rendszerünk sikeres és hatékony is legyen, ennek megteremtésének feladatai négy csoportba oszthatók: a közösségbe történő beilleszkedés, az individualizálás, az iskola és a környezet kölcsönhatásának feladataira. Szükség még itt kiemelnünk a közösségi nevelés adott formáit, valamint az iskola hagyományainak jelentőségét (pl. megtartani az oktató-nevelői folyamat színvonalát, eredményességét stb.)

Fontos kérdés – bár a tömeges iskola gyakorlatban nehezen oldható meg – az individualizáló munka, amelynek alapja a tanulók alapos ismerete. Ennek keretében gondoskodni kell a tehetség és az érdeklődés fejlődéséről., az egyéni fogyatékosságok feltárásáról és felszámolásáról. Fontos tényező a tanuló számára az a tény, hogy tisztában legyen a nevelési környezet fogalmával, ennek megismerésével és az iskolára gyakorolt kölcsönös hatásaival. Továbbá tisztában legyen az iskolában szemben támasztott követelményekkel, az oktató-nevelő munka tervezésével és annak részese legyen és elfogadja az iskola által előírt és megkövetelt előírásokat.

Lewin elméleti írásában az iskolát így jellemzi: „Az iskola sajátos intézmény, a nevelés műhelye, a nevelés-oktatás színtere. Ebben az intézményben alapvető feladat a pedagógiai munka, ennek kell alárendelni minden egyéb feladatot, ezt kell szolgálnia a szervezésnek, az ellenőrzésnek.”