Nem akarjuk elkényeztetni

Hogyan magyarázzam meg a fiamnak, hogy nem kaphat meg mindent, amit az óvodás barátai, mert nem vehetünk meg neki minden játékot? Egyrészt nincs rá pénzünk, másrészt meg nem nagyon akarom, hogy elkényeztetett kölyök legyen. De ezt hogyan magyarázzam el neki? Eddig az egyik érvem se fogadta el.

Jelige: Játék

Feltételezem, hogy gyermeke is óvodáskorú lehet, ha a többi óvodás játékát irigyli. Valóban, ebben a korban nehéz észérvekkel argumentálni, meggyőzni a gyereket. Képtelen még feldolgozni a filozófiai, bölcseleti eszmefuttatásokat, ő még az egész világot szeretné birtokolni, s ha a másik megkaphat valamit, akkor nehezen érti meg, hogy ő miért nem. A szerénység ebben a korban még nem nagyon szokott megnyilvánulni a kicsiknél. Ez azonban nem jelenti azt, hogy amit csak a szeme meglát, azt vegyék is meg neki. Bizonyára önöknél is sok játék találáható otthon, s feltételezem, olyan is van, ami már csak elfekvő áru, valamiért kiesett a gyerek kegyeiből. Nos, ezeket a játékokat vegyék elő, ha újat kér a gyerek, és játszanak vele együtt. A csemete sokszor azért unja meg valamelyik játékát, mert fogalma sincs arról, hogyan is lehet vele játszani. Sok olyan játék van, amire meg kell tanítani a gyereket, meg kell neki mutatni, mi vele a teendő. Nem beszélve arról, hogy számtalam olyan játék van, ami akkor érdekes igazán, ha többen játszák. Ha sikerül felkeltenie a gyerek érdeklődését azok iránt a játékok iránt, amik otthon vannak, s nem lesz ideje unatkozni, mert mindig valamivel leköti a figyelmét, akkor könnyen elterelődik az érdeklődése azokról a játékokról, amiket másoknál látott és megóhajtott. Az eltiltásoknak nem kell drasztikusaknak lenniük, mert azokat mint hatalmas igazságtalanságokat élné meg, s akár még ellenszenvet válthatna ki a szülők iránt. Ennek hatására kialakulhat benne egy olyan kép a szüleiről, hogy nem jó szülők, ha ezt megtagadják tőle. Bizonyára rosszat akarnak neki, azt akarják, hogy szenvedjen és búslakodjon.

De ha a materiális játék hiányát azzal kompenzálják, hogy ott vannak a gyerekkel, együtt játszanak, nagy csatákat vívnak, jókat szórakoznak, akkor a gyerekben nem alakul ki hiányérzet. Ha öröm tölti el a lelkét, jól érzi magát szülei társaságában, akkor eszébe sem jut majd, hogy a másik gyereknél milyen herkentyűt látott. A gyereknek inkább arra van szüksége, hogy legyen mellette olyan felnőtt, aki rá figyel, aki azonnal megválaszolja egy?szerű kérdéseit, segít megoldani apró-cseprő ügyeit, segítséget nyújt neki, ha rászorul. Az a kicsi, akire odafigyelnek, akivel foglalkoznak, megérti majd azt is, ha valamilyik óhajára azt válaszolja majd a szülő, hogy ezt most nem vesszük meg. Lehet róla esetleg később szó, vagy ha felesleges pénzkidobásnak gondolja a szülő, akkor kerek perec kijelentheti, hogy erre nincs is szükség. De legyen otthon játék, amivel együtt tudnak játszani, ami eltereli a figyelmét arról, hogy az új játék vásárlásának a megtagadását úgy élje meg, mint a hatalmas kudarcot, vagy azt a következtetést vonja le belőle, őt a szülei nem is szeretik igazán.

Azt is lehet praktizálni, hogy más játékokat vásárolnak, mint amilyeneket a szomszéd vagy rokon gyereknek vesznek, s akkor kölcsönösen ellátogathatnak egy?máshoz, s más játékokkal játsz?hatnak, mint odahaza. Fokozatosan, ahogy majd nő és okosodik a gyerek, természetesen meg lehet neki magyarázni, hogy nem biztos, hogy az a legjobb, ha mindent megkap, amit csak szeme, szája megkíván. Azzal, hogy nem vesznek meg neki mindent, nem az a céljuk, hogy szerencsétlennek érezze magát, hanem arra szeretnék nevelni, hogy vegye észre, vannak olyan tárgyak is, amiket nem kell feltétlenül birtokolnia ahhoz, hogy boldog lehessen. Dr. Hadas Katalin pszichológus