Ne neveljünk a kisdiákból enciklopédiát!

Az a szemlélet, miszerint amit Gyuszi nem tanul meg, azt Péter sem fogja tudni, egy tőről fakad a természet kirablásával, az őserdők kiirtásával. Az emberi agy teljesítőképességét legfeljebb 10%-ig használjuk ki. Ez azt jelentené, hogy iparkodnunk kell 50 vagy 80%-ig kihasználni? Miért kellene kivágni minden fát? A természet eleganciája abban van, hogy nincs kihasználva. Nem kell azért minden bicepszet óriásira fejleszteni, mert megtehető.

A modern pedagógiai irányzatok nagy tévedése, hogy azt hiszik, akkor eredményesek, ha minél többet megtanítanak, minél kisebb gyermekeknek. Az óvodában néhány éve még a tantervet ismertették az első szülői értekezleten. Azóta, hál Istennek, itt megváltozott a helyzet. De az alsó tagozatban ma is felsős tananyagot tanítana, néha egyetemi anyagot is. A felső tagozatban gimnáziumi, a gimnáziumiban pedig egyetemi órákat utánoznak. Az egyetemen viszont gyakran azt tanítja a tanár, ami a hobbija. A tananyag növekedése azonban nem fejlődés, hanem rákos növekedés, burjánzás!

Néhány ijesztő példa: gyakran halljuk, amint neves pedagógusok dicsekednek. Az egyik azt mondja: kisdiákjai az első osztályban már novemberben ismerik az összes kettős mássalhangzót. A másik meg azzal licitál, hogy az ő tanulói ebben a korban már olvasnak. Egy-két évvel később esetleg a felkarcsontot tanulják, vagy más érdektelen problémát, ami a sebésznek fontos, az orvostanhallgatónak meg tudni kell az anatómiai-szigorlatra, és lehet, hogy valóban érdekel néhány kisgyermeket, de hogy ebből tananyag legyen! Láttunk arra példát, hogy 8-9 éves gyermekeknek a vérkeringést tanítják. A magyarázat: hogy jobban ismerje magát! Harvey előtt igen sokan éltek, akik nagyon jól ismerték magukat, jobban, mint a mai azonosságproblémákkal küszködő ember. Egyszerűen nem igaz, hogy a gyermek önismeretéhez szükséges vérkeringésének ismerete. Mint ahogy az sem, hogy mely vitaminok oldódnak zsírban és melyek vízben.

Máshol feladják a kisgyermeknek: nézzen utána, hány csontja van az embernek. Tessék megkérdezni az anatómusokat, fontos dolog-e ez! Lenhossék valami olyat ír, hogy „több mint kétszáz”. És egy anatómusnak ennyi is elég! Elképesztő dolgokkal találkozunk matematikából. Az alsó tagozatos kisgyermeknek matematikából kétféle osztást tanítanak: a bennfoglalást és a részekre osztást. Nyilvánvaló a tanító néni sem értheti, hogy miről van szó, hiszen nem is lehet. Egyféle osztás van – és sokféle példa, amire alkalmazható. Például a bennfoglalásra vagy a részekre osztásra. A 2-szer 3 nem azonos 3-szor 2-vel. Ennek a magasabb matematikában van valami fontos alapja, de nem tartozik a kisgyermekre. (markó)