Múlt, jelen és jövő találkozása

Ebben az évben az a megtiszteltetés ért, hogy a tanáraim megbízásából én is fogadhattam a különböző iskolákból összesereglett huszonkét kilencedikest. A közelmúltban lezajlott nyílt napon az iskola előcsarnokában egy kis kiállítást rendeztünk, az intézmény számítógépes programjának segítségével az érdeklődő alapiskolás tanulók bepillanthattak iskolánk történetébe és jelenébe. A diákok kérdéseikre szívesen válaszoltunk. A megnyitó után iskolánk két tanára vezetésével a kilencedikesek végigjárták a tantermeket, bepillantottak a tornaterembe, az informatikai tantermekbe és a szaktantermekbe.

Az Egészségügyi Középiskola nagyon jól felszerelt oktatási intézménynek számít a környéken. Emlékszem, négy évvel ezelőtt az én figyelmemet is elsősorban a szaktantermek és a szomatológiai terem ragadták meg. A kilencedikesek érdeklődéssel hallgatták az információkat, kíváncsian nézegették az anatómiai képeket, csontvázakat, a betegágyat, a szekrényben lévő, az ápoláshoz szükséges anyagokat. Ezek után az iskolát öt volt diák és egy jelenlegi társunk mutatta be. A régi tanulók egymás után jutottak szóhoz, s visszaemlékeztek a saját pályaválasztásuk történetére, majd az itt eltöltött diákéveikre. Beszéltek arról is, milyen irányt vett az életük az érettségi után. Először egy egyetemen tanuló fiú, majd egy logopédus mesélt középiskolás élményeiről. Őket követte egy katolikus pap, majd az iskolánk egy jelenlegi tanulója osztotta meg velünk benyomásait és véleményét. Végül a Rómeó Vérzik zenekar szólóénekese és vezetője szólt arról, mit adott neki az itt eltöltött négy év.

A bemutatkozást korabeli videofelvételekkel tették igazán élvezetessé. Mindnyájan úgy igyekeztek bemutatni magukat, beszélni életpályájukról, hogy az őket útjukra bocsátó iskoláról, a szakmai képzésről a lehető legtöbbet mondjanak el az őket szájtátva hallgató egészségügyi tanulóknak. Volt sok humor, sok derűs pillanat az ő diákéveik alatt is, de a kemény munkáról is szóltak, amellyel az eredményekért meg kellett dolgozniuk. Jó volt hallani, ahogy az évek múlásával fakuló, de mélyen a lelkükbe vésődött emlékek előtörtek a tudatuk mélyéről.

Ezt követően énekszótól volt hangos az iskola. Zolit és Koppányt teljesen a szívébe zárta a diákság, amikor a rögtönzött koncertjükön felidézték az akkori repertoárjuk néhány sikeres produkcióját. A lelkes közönség nem egyszer ovációban tört ki a dalok hallatán. Viharos sikert arattak az iskola tanáraihoz írott énekeikkel is.

Akik itt voltak, más emberként mentek haza. Jó érzés, hogy olyan iskolába járok, ahonnét a diákok kikerülve szerte a világon minden téren megállják a helyüket.