Műhelymunka Ipolyságon

Noha az intézmény majd egy évszázada szellemi bástyája a honti régiónak, főleg a rendszerváltás óta igyekszik lépést tartani a korral, az „öreg hölgy“ sikkes és fiatalos, nemcsak a diákok, hanem az átadott tudás frissessége, időszerűsége miatt is.

„A gimnáziumban már 1913 óta magas színvonalon oktatták mind a humán, mind a természettudományi tantárgyakat, a hatvanas években – amikor én diákoskodtam itt – is kiváló volt például az angol nyelv tanítása, amellett mindig ügyeltek rá, hogy a szegényebb sorsú, de jó eszű fiatalok is erős startpozícióból tanulhassanak tovább. Viszont különösebb szakoktatásról a nyolcvankilences rendszerváltásig tulajdonképpen nem beszélhetünk. Ugyanakkor a szoci uniformizáló szürkesége és a gyakori, internacionalista lózungok mögé bújtatott felszámolási, összevonási kísérletek is megnehezítették az oktatás folyamatosságát, és sajnos, a Mečiar-Slavkovská-érában még nagyobb nacionalista össztűz zúdult ránk. Sőt egy remek tanárunkat alaptalanul és hazug módon meg is hurcolták – de mindezt kibírtuk és kivédtük” – meséli Szkladányi Endre igazgató, majd a forró kávét kitöltve így folytatja: „a gimi megalapozott hírnevét mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy padjaiból került ki számos, Közép-Európában is neves értelmiségi, közéleti személyiség, tudós: Hunčík Péter, Zalabai Zsigmond, Csáky Pál, Molnár Imre… hosszan folytathatnám a sort. Annál is inkább, mert – főleg az utóbbi három évben – végzős diákjaink zöme helyt áll a budapesti, pozsonyi, brünni és prágai egyetemeken, főiskolákon is, de a komáromi kihelyezett tagozaton nemkülönben, itt számítástechnikából, informatikából jeleskednek. Ám a dicsekvés helyett engem inkább a jelen, s főképp a jövő érdekel,

AZ UNIÓS CSATLAKOZÁS UTÁN

ugyanis csak akkor lesz létjogosultsága ennek az intézménynek is, ha piacképes, eladható tudást közvetít, s ha állja a versenyt a hasonló kategóriájú anyaországi gimnáziumokkal is. Épp ezért fejlesztjük a számítógépes hálózatot és a netes tantermünket, ezért veszünk részt az INFOPROG és a SULINET programokban is, és még nemzetközi versenyeken sem vallunk szégyent” – teszi még hozzá Szkladányi.

Itt kapcsolódik be a társalgásba Tóth Tibor, angol-történelem szakos tanár, aki megerősíti az igazgató szavait. – Az angol nyelv oktatásában az utóbbi tizenhárom évben minőségjavulást és szerkezetváltást tapasztalok, s az uniós csatlakozás miatt a nyelvek tanulása felértékelődik. Főleg a tankönyvek színvonala javult, angol, amerikai könyveket használunk, de említhetem itt az ENTERPISE tankönyvcsaládot – ez utóbbit rendszeresen forgatjuk. Egyetlen hátrányuk, hogy ezeket meg kell venniük a szülőknek, de megéri, mert tudásban ez többszörösen térül meg.”

A KREATIVITÁS ÖSZTÖNZÉSE,

az internetes feladatok böngészése és megoldása, valamint a kommunikáció fejlesztése sem utolsó szempont. Tóth tanár úr vezetésével történelmi tantárgyversenyeken is komoly eredményeket értek el, legutóbbi nagy fegyvertényük a Budapesten megrendezett Szent István és kora című nemzetközi vetélkedő megnyerése volt.

Gubis Mária matematikát oktat, tapasztalatai szerint a matematika a közgazdaságtan irányába mozdult el. Noha ezt a trendet kell majd a tanároknak is átültetniük a gyakorlatba, a jelenleg rendelkezésre álló gimnazista tankönyvek még nem ezt a szemléletet tükrözik. Gubis tanárnő szakkört is vezet, s mint mondja, az utóbbi tíz év valóságos sikertörténetnek számít, hiszen rendszeresen vesznek részt olimpiászokon, országos versenyeken, ahonnan döntősként, eredményes megoldóként tértek haza. Egy kis vidéki gimnázium matekból felveszi a versenyt a pozsonyi és a nyitrai szakosított gimikkel is, hiszen nem mindegy, hogy 1000 diákból 2 eredményes megoldó van, vagy 200-ból kettő. A tanárnő mosolyogva említi, hogy a matekszakkörön ő csak afféle titkárnő-menedzser, hordja-viszi a szakirodalmat, figyelmezteti a diákokat a netes versenykiírásokra és határidőkre, egyébként mindent önállóan végeznek el. Alena Korčoková informatikát tanít a sági gimiben. Az ő vezetésével

FEJLESZTIK A SZÁMĺTÓGÉPES HÁLÓZATOT

is, jelenleg azt szeretnék elérni, hogy minden osztályban, minden padban legyen számítógép, s így valamennyi tantárgyban fel lehessen majd használni az internetet. Mivel a gimnázium 2000-től szakosodott informatikára, és már most is kiváló eredményekkel büszkélkedhetnek, mára szűknek bizonyul a két szaktanterem.

Tavaly a Selye János Közgazdaságtudományi Egyetem komáromi karával kötöttek egyezményt, melynek értelmében nemzetközi ICDL-vizsgára készítik fel a tanulókat. Aki ezt abszolválja, annak uniós érvényességű papírja lesz arról, hogy birtokolja a legfontosabb számítástechnikai ismereteket.

Az ipolysági gimnázium az énekkarral is büszkélkedhet, erről Béres Gábor kórusvezető számolt be. A vegyes kar 1991-ben alakult. Repertoárjukon világi és egyházi művek szerepelnek, rendszeresen fellépnek a Csengő énekszó elnevezésű országos versenyen is, ahol legutóbb aranykoszorús minősítést szereztek. „Állandó létszámunk 30-40 fő, a tenor szólamban mindig van legalább tíz srác, s ez az iskola létszámához képest nagyon jónak mondható. A fellépések mellett rendszeresen szervezünk két-három napos összpontosításokat is, ahol komolyabb szólampróbákra is sor kerül. Reneszánsz, barokk, de huszadik századi műveket is szívesen énekelünk, persze egy-egy adott darab kiválasztásakor azt is figyelembe veszem, hogy

KAMASZOKRÓL VAN SZÓ,

tehát fiziológiai, hangterjedelmi korlátok is határt szabnak” – teszi hozzá Béres tanár úr. A kórus Magyarországon és Budapesten lépett fel több alkalommal, itthon pedig már csak azért is pótolhatatlan, mert ők az egyetlen középiskolás magyar vegyes kar.

Ép testben ép lélek – tartja a mondás, s ez így van az ipolysági gimiben is. Révész Ferenc tornatanár a közelmúltban rangos kitüntetést kapott a Szlovák Olimpiai Bizottságtól, ő rendezte meg ugyanis a város 100 éves sporttörténetét bemutató kiállítást. Már ebből is sejthető, hogy a gimnáziumban színes, gazdag sportélet zajlott. Különösen futballban jeleskedtek a ságiak, itt említhetjük például Gustáv Daučíkot, aki csehszlovák s aztán spanyol szövetségi kapitány volt, de számos első ligás játékos indult innen útnak, például Urbik József, aki jelenleg a sági játékosok edzője, ám első ligát játszott, sőt egy ideig a góllövő listát is vezette.

A gimi volt a bölcsője az 1993-ban létrehozott Magyar Gimnáziumok Országos Bajnokságának is, fociban, kézilabdában, röplabdában, kosárlabdában és atlétikában. Az utóbbi három esztendő kivételével a gimnázium gyakorlatilag minden évben adott egy testnevelő tanárt, tehát Nyitrán vagy Pozsonyban, a testnevelés szakon végzettek öregbítik a suli hírnevét. A gimiben mostanában új, egészséges divatnak hódolnak: reggel hétkor sok diák jár be kosarazni, afféle napkezdő, frissítő szórakozásként.

NŐI FOCICSAPAT

„Szeretnénk egy női focicsapatot alakítani” – böki ki mosolyogva Filip Móni, negyedikes diák és társai kuncogva bólogatnak. Móni érettségi után a jogi karra készül, a történelem a kedvenc tantárgya, benne volt a budapesti sikercsapatban is. Az angol nyelvben otthonosan mozog, németül most kezdett el tanulni. Villám Kati harmadikos, sportolni ő is szeret, különösen futni. – A fiúk elől? – kérdezem. – Nem, inkább a fiúk futnak előlünk – teszi hozzá nevetve.

Katalin bölcsészkarra készül, az irodalom a kedvence, főleg a verseket szereti. Idén a Tompa Mihály Országos Vers- és Prózamondó Versenyen kategóriájában az első díjat nyerte meg. Farkas Tünde szintén nagy irodalombarát, az országos döntőben ő is szerepelt már. – Újraindítjuk az irodalmi színpadot, de hogy mit adunk elő, az egyelőre hadd maradjon titok – mondja Tünde.

A lányok Kosznovszki Réka tanárnő segítségére is számítanak, annál is inkább, mert mint mondják, nagyszerű órákat tart, kíváncsi minden olvasmányélményükre, szereti, ha saját véleményük van a művekről. Tóth Anikóhoz hasonlítják, aki éveken át vezette az irodalmi színpadot, és aki lényegében Vass Ottó után vette át a stafétabotot. Lelkesen vázolják a terveket, mire ez a riport megjelenik, már a szereplőválogatáson is túl lesznek, a forgatókönyvet is ők írják meg.

Ahogy a lányokat hallgatom, elhiszem Szkladányi Endre igazgató szavait: a kilencvenéves ipolysági gimnáziumban valóban műhelymunka, szellemi csapatjáték folyik, emberformáló, biztos tudást alapozó tevékenység.