Most tanulja az életet

A lányom most 13 éves. Úgy veszem észre, hogy mindenbe beleüti az orrát, mindent jobban tud másnál. Beledumál az öltözködésembe, s ha neki nem tetsző ruhát veszek fel, szégyell az utcán velem jönni. Mit tegyek?

Jelige: Panasz

A lánya a nagy változások korát éli. Megváltozik teste formája, alakja, súlya. De nemcsak testi változás tapasztalható ebben a korban, hanem meglazulnak vagy teljesen felbomlanak a régi kapcsolatok, kritikusan szemléli még azokat a társadami formákat is, melyekben korábban jól érezte magát. Érzelmi élete differenciálódik, finomul. Élményeinek tartalma változik, azok a jelenségek, amiket azelőtt észre sem vett, most különös hatással lehetnek rá. Árgus szemekkel figyeli a körülötte zajló dolgokat, tanulja az életet. Sokkal fontosabbak lettek számára a kortársai megjegyzései, mint korábban voltak. S mivel a korosztálya hozzá hasonlóan kritikus szemmel figyeli a környezetét, nem fogadhat el mindent, amit a felnőttek jónak látnak.

Ez az oka annak, hogy saját anyján is csak a hibát keresi. Mit is mondanának a többiek, ha az ilyen maradinak vélt öltözködési móddal egyetértene, és tetszését fejezné ki. Mindez felérne akár a világ hét csodájával is. Lehet, az ő divatjuk sokkal kényelmetlenebb, kevésbé praktikus, de ebben a korban nem ez számít, hanem az, hogy más legyen, mint az időseké. S bár a szüleik sem öregek még, számukra úgy tűnik, egy világ választja el önöket egymástól. Érzi, talán tudja is, hogy logikai módszereket nem alkalmazhat, mert alulmarad, hát marad a dac. ĺgy próbálják kifejezni egyet nem értésüket az idősebb generációval, akikben sokszor ellenséget látnak, akinek az a dolga, hogy minden tervüket, elképzelésüket meghiúsítsa, tönkre tegye.

Képzelje el, hogy az osztálytársainak a zöme így gondolkozik, s így viselkedik. Úgy érzi, hogy az egész világ ellenük fordult, itt nincs senkinek egy normális gondolata, az ízlésükről nem is beszélve. Borzalmas göncökben járnak az öregek, szinte rossz rájuk nézni. De minden hiába, ők is képtelenek meggyőzni az idésebb generációt, hogy most már nem az a modern, amit ők viselnek, hanem az ifjúság diktálja a divatot, vagy legalábbis szeretné. Bosszantó, hogy nem értik meg őket a felnőttek, fütyülnek a vágyaikra, csak a saját elképzelésüket akarják rájuk kényszeríteni. Ők pedig vannak annyira karakánok, hogy ezt nem fogadják el, nem értenek vele egyet.

Szóval nem könnyű fiatalnak lenni. Ezernyi más előírásnak kell megfelelni, s ehhez még a szülők is tetézik a sajátjukat. Mivel állandóan határokba ütköznek, hogy ezt sem szabad, azt sem szabad, néha úgy érzik, ez a világ, úgy ahogy van, egyszerűen kibírhatatlan. Ez pedig kellemetlen életérzést von maga után, amit valahogyan kompenzálni kell, hogy mégis valamilyen módon elviselhető legyen. Mivel a felnőttekkel akad a legtöbb bajuk, őket kritizálják, az ő valós vagy vélt hibáit nagyítják fel.

Ha belegondol, napjainkban kamasznak sem könnyű lenni. Próbálja meg türelmesen elviselni lánya időnkénti érzelmi kitöréseit, s reménykedjen abban, hogy eljön majd az idő, amikor mindez gyökeresen megváltozik. Kerülje a felesleges súrlódások, legyen tudatában annak, hogy nehezen védheti meg saját igazát, olyan érveket csak ritkán tud előhozni, amikkel a lánya is azonnal egyetértene. Mivel ő most abban a korban van, amikor kötődnie és alkalmazkodnia kell kortársaihoz, adja meg neki a lehetőséget ehhez a kibontakozáshoz. Hagyja, hogy több időt töltsön a társaságukban, mint eddig szokott, hisz majd idővel bennük is csalódik, rájön, nincs minden úgy, ahogy az régebben tűnt. Arra is ráébred majd, hogy nem éppen a ruha határozza meg azt, ki milyen ember. Felfedezi, más értékek is léteznek a világban, s nem az a legfontosabb, hogy mindig a legdivatosabb ruhát viseljük. Az lebegjen mindig a szeme előtt, hogy ön a tapasztaltabb, ön lát messzebb, önnek kell nagyobb megértéssel lennie a fiatal generáció iránt.

Ha empátiával, figyelemmel és türelemmel közelít a lányához, képes lesz önt elfogadni, érveit meghallgatni, s valamit ezek közül sajátjanak vallani. Rájön majd, hogy ön is értéket képvisel, az ön nézetei közt is vannak elfogadhatóak, követésre méltóak. Lehet, hogy ez most nem vigasz, s túlságosan távolinak tűnik az az idő, amikor mindez bekövetkezhetne, de ne keseredjen el, mert ami késik, nem múlik.