Moro úr sikeres lefagyasztása

Erről kellene beszélni. A Moro úr sikeres lefagyasztása című kötet erre tesz kísérletet. A kötetet eredetileg 1992-ben készítették el a svéd szerkesztői azért, hogy növeljék az egészségügyi pálya népszerűségét Svédországban. Azt nem tudjuk, hogy céljukat elérték-e, ám az biztos, hogy olyan könyvet készítettek, melyet diákok, szülők és tanárok is kultuszkönyvként ünnepeltek. Eredetileg ingyenesen osztották volna ki az érettségiző diákok között, ám mire elkészült a nyomtatás, az akkori kormány meggondolta magát, az adott helyzetben túl lázítónak érezte a kötetet, és a projektet leállította. Ennek ellenére az akkora már kikerült néhány ezer könyvet szó szerint ronggyá olvasták. Ekkor derült ki, hogy a diákok mennyire szenvednek abban a légkörben, mely élet és halál mélységes kérdéseit hírlapi cikkek sekélyességével elfojtja. Mondanunk se kell, mindenki, még a szerkesztők is meglepődtek azon, milyen kérdéseket váltottak ki a diákokból. Nyilvánvaló volt, hogy a könyv túlnőtt alkotóin és szellemi atyjain is.

A könyv nagysága abban áll, hogy e szövegek valójában csak illusztrációk azok mellett a képek mellett, melyeket a század és a földgolyó egészéből gyűjtöttek össze a szerkesztők. Csillogó gépsorok ember nélkül, New York-i hajléktalan, tüntető tömeg, halott katona, és mellettük ott egy-egy kristálykeménységű írás, a kor legjobbjaitól. Sokan ebből a könyvből ismertek meg olyan nagyszerű huszadik századi írókat, fotósokat vagy költőket, mint Freud, Radnóti, Sartre, Beckett vagy George Orwell. A mindössze néhány oldalas szemelvények olyan sűrűségű szövegek, melyek egyszerre megrázó, lelkesítő, elgondolkodtató és felkavaró olvasmányok.

A könyv egy harmincas években készült fotó nyomán kapta a címét, melyen Moro úr látható egy hatalmas jégtömbbe fagyasztva. Maga a performance fél órán át tartott, és egy üzenettel látta el a főszereplő, Moro úr. E szerint túlélhető a lefagyasztás, tehát munkanélküliség esetén a nagy cégeknek csak le kellene fagyasztaniuk a munkásokat, és munkaerőhiány idején egyszerűen felolvaszthatnák őket. Az ironikus üzenet annak szólt, hogy amikor a nagy világválság idején a világkapitalizmus egyszerre tett munkanélkülivé százmilliókat, a munkások voltak az utolsók, akik segítséget várhattak volna. Ma sem vagyunk kevésbé kiszolgáltatva a globális kapitalizmus anyagias és embertelen logikájának. És azt nem emberek irányítják, hanem olyan fogalmak, mint termelékenység, haszon, nyersanyag, gazdaságosság, olcsó munkaerő. De nem értették félre szerepüket a szerkesztők, és az olcsó populizmus fel sem vethető a kötettel kapcsolatban. Nem akarják megmondani, mit tegyél, egyszerűen csak igyekeznek felszabadítják a tudatodat, hogy gondolkodhass, hogy lásd a világot magad körül.

Manapság tizenhat-tizennyolc éves embereket éretlen gyereknek tartanak, akik úgy sem értik még a nagy dolgokat. Nálunk is érezhető az a változás, hogy olyan témákról, melyeket hatvan évvel ezelőtt tizenhat éves emberek előtt nyíltan lehetett tárgyalni, ma zavartan hallgat az osztályfőnök, vagy szerepét félreértve tanítani akar itt is. Miközben gyakorlati, lehangolóan gyakorlati dolgokban gyakran többet tudnak az osztálytársak, mint a szülők. Moro úr sikeres lefagyasztásának dokumentumai hirtelen arra világítanak rá, hogy az emberi értelem is le van fagyasztva – és abban kell reménykednünk, hogy mikor a könyv megkezdi a felolvasztást, még lesz benne élet.

A könyv számos magyar vonatkozású képet és írást tartalmaz, köszönhetően annak, hogy egyik szerkesztője a magyar származású Borbás István volt. Mégis, nem az a fontos, hogy Esterházy Péter vagy André Kertész benne van, hanem az, hogy elejétől a végéig, akárhol is nyitjuk ki, történik majd velünk valami. (n, he)

(Moro úr sikeres lefagyasztása, Budapest: Enciklopédia Kiadó, 2003)