Mire számíthat a diák?

Nagyon sok a kérdőjel, az elvarratlan szál, s hogy az egész majd működjön, a részletekre kell nagy hangsúlyt helyezni. A részletek tartalommal való megtöltése során sok feladat hárul az iskolákra, az ott tanítókra. Nem várhatunk mindig felső utasításra, hiszen mi, akik mindig is megvalósítói voltunk, vagyunk, leszünk oktatási célkitűzéseknek, a magunk pedagógusi rátermettsége, tisztessége, tapasztalata alapján – kiszűrve a jót, a használhatót – tanítunk. Hogy jól tegyük a dolgunk, ismernünk kell, honnan indulunk, és hová kell megérkeznünk.

Az új érettségik terén a helyzet ma olyan, hogy a középiskolák nem tudják az egyetemek „viszonyulását” a bevezetendő érettségi rendszerhez, s tapasztalatból tudom, hogy az alapiskolák tájékozottsága is bizony hiányos. Márpedig az oktatási rendszernek egységes egészként kellene működnie, hogy az alapiskolai tanító ismerje a középiskola elvárásait, a középiskolák pedig a felsőoktatási intézményekét.

A fentiekben a részletekre tettem utalást, s a magyar iskolákban folyó idegennyelv-oktatásra gondoltam. Bár közhelynek számít, de nem az – gyermekeink jövőbeni érvényesülésének egyik záloga idegennyelv-tudásuk. Az új érettségi rendszerben egy tanulónak kötelezően öt tantárgyból kell érettségi vizsgát tennie; ezek egyike a diák által választott egyik idegen nyelv. Az újdonságok egyike, hogy felső és alapszintű vizsga között választhat, de meggyőződésem, hogy az egyetemre való bekerüléshez nem az alapszintű érettségi vezet, különösen, ha idegen nyelvről van szó. A felső szintű érettségi vizsga egyik fontos követelménye, hogy a német (angol) nyelv tanítására fordított heti óraszámnak együtt – ide értve az alapiskola 8. és 9. osztályát és a gimnázium 4 éve alatti heti óraszámok összegét – 24-nek kell lennie.

A gimnáziumi nyelvoktatásnak is az alapiskolaira kell épülnie, hiszen a tanulók a rendszerváltást követően az 5. osztálytól tanulhatnak egy idegen nyelvet, általában heti 2 óraszámban. A középiskolába bekerülő gyermek tehát öt éve tanul németül, angolul, a gimnázium tapasztalata azonban azt mutatja, hogy az elsős tanulók tudásszintje e nyelvekből bizony elmarad a várttól. Minderről az évenkénti rendszerességgel íratott ún. belépő felmérések eredményei árulkodnak.

A Selye Gimnáziumba felvett 100 tanuló 9. osztályos év végi bizonyítványa alapján az angol nyelvi tudásuk 1,14, a németé 1,073 volt, azaz majdnem minden tanuló kitűnő osztályzatot kapott. A belépő felmérések értékelése százalékban történt; angol eredményességük 40%, a németé 50% volt.

Távol áll tőlem, hogy középiskolai tanárként felelőtlenül megállapításokat tegyek, de a helyzeten mindenképp változtatni kell. Amiért tollat fogtam, azt a megmutatkozó közömbösség miatt tettem. Tavaly a komáromi pedagógiai napok keretében tartott angol bemutató órákon, s most decemberben a gimnázium kezdeményezésére szervezett módszertani megbeszélésen, ahová 23 komáromi járásbeli alapiskola idegen nyelvet tanító pedagógusait hívtuk meg, minimális volt az alapiskolák képviselőinek részvétele (öt iskola fogadta el meghívásunkat). A gondok feszítőek, hiszen köztudott, hogy a nyelvszakosok az alacsony fizetés miatt nem maradnak a pedagógusi pályán, hogy egy-egy tanulócsoportban gyakran a húszat is meghaladja a létszám, hogy megdöbbentően kevés a heti 2 tanítási óra – csak a legfontosabbakat említettem. A gondok elhallgatása, a közömbösség azonban az iskola felelőtlensége a rá bízott gyermekekkel szemben. Az is lehet persze, hogy a többi 18 iskolában az idegen nyelv tanítása terén nincs megbeszélni való. Bár így lenne.

(A szerző a komáromi Selye János Gimnázium igazgatóhelyettese)