Mi lesz az unokámmal?

A menyem beadta a válókeresetet, mert talált magának mást, és nincs tekintettel a 4 éves kislányukra sem. Mióta a kisunokám megtudta, hogy elválnak a szülei, nagyon megváltozott. Én ajánlottam a menyemnek, vigyék el pszichológushoz, de ő azt mondta, majd az idő minden sebet begyógyít. Valóban?

Jelige: Válás

Az unokája abban a korban van, amikor a gyerek nem tud éles határt húzni a valóság és saját fantáziája között. Még nem képes időrendi sorrendbe állítani az eseményeket, s van úgy, hogy saját érzelmeit másoknak tulajdonítja. A gyerekek ugyanis másképpen fejezik ki érzelmeiket, átélt élményeiket, mint a felnőttek. Van úgy, vagy legalábbis a felnőtteknek úgy tűnhet, hogy a legnagyobb veszteségeket is érzelmi megnyilvánulások nélkül élik át. Ez azért van, mert a gyerek csak annyi eseményt enged magához közel, amivel képes megbirkózni. A gyerek ugyanis még képtelen meghatározni és leírni érzelmeit, s ezért van az, hogy ezek testi betegségekben, tünetekben jelennek meg.

Már a csecsemő is megszenvedi szülei válását. Ugyanis ha az apa is kellő időt szentel pici gyermekének, érzelmi kötődés alakul ki köztük, s a csecsemő tapasztalja, hogy nem csak az anyjára számíthat, mert van egy másfajta biztonság is, amit az apa nyújt a számára. A gyerek így már kora gyermekkorában megtanulhatja megkülönböztetni a kapcsolatokat, s mindkettőből megtanul profitálni. Ráadásul tapasztalja, hogy nem minden ember viselkedik úgy, mint az anyja. Azok a gyerekek, akik mindkét szülővel biztonságos kapcsolatot építenek ki, önállóbban és érettebben viselkednek. Az óvodáskorú gyerekek szüleik házassági kudarcáért, házastársi békétlenségéért saját magukat szokták hibáztatni. Az ő szemükben a szülő nagyon fontos tekintély. Ők testesítik meg az eszményképet, amihez ő is hasonlítani szeretne, s amivel azonosítja saját magát. Ennek keretében a gyerek kritika nélkül elfogad mindent, amit a szüleinél lát megnyilvánulni, azt a viselkedést idealizálja, az ő értékrendjüket veszi át, őket utánozza. Ez az azonosulás a szülők értékrendjével, viselkedésével nagy biztonságot nyújt a gyereknek, csökkenti a veszélyérzetet, de egyben növeli a magabiztosságát és önértékelését is. Mivel a gyermek még nem érti a dolgok közti összefüggéseket, úgy gondolja, hogy a papa azért hagyta el őt, mert rossz volt, mert már nem szereti őt. Vannak olyan gyerekek, akik úgy reagálnak az apa elköltözésére, hogy visszaesnek egy korábbi fejlődési stádiumba, s úgy viselkednek, mint egy-két éve (visszaszoknak a pelenkára, újra cumiznak, nem hajlandók külön szobában, külön ágyban aludni stb.). Mivel csak felszínesen értékelik a kapcsolatokat, úgy gondolják, lehetséges lenne az is, hogy újra visszaköltözzön hozzájuk a papa. Számukra ugyanis az elveszített apa fizikai közelsége lenne a megoldás. De mivel a gyerek elképzelése és a valóság között általában nagyon nagy a különbség, ez ritkán szokott bekövetkezni, s ezért annál nagyobb a gyerek csalódása, ha az apa mégsem jön végleg haza.

Bármilyen furcsán is hangzik, a gyermek számára az apa elköltözése nagy veszteség. Míg azonban olyan esetekben, amikor meghal az apa, nagyon oda szoktak figyelni a gyerekekre, segítenek nekik feldolgozni a hatalmas veszteséget, addig ezzel ellentétben a válást általában bagatellizálják, hisz úgyis találkozik majd az apjával. A menyének is most ezer más problémája van, egy új kapcsolatban szeretne jól működni, azt próbálja úgy felépíteni, hogy tartósabb legyen, mint az előző volt. Az sem tűnik ki a leveléből, milyen kapcsolat alakult ki az unokája és a menye új partnere között. Hogyan közelít hozzá, foglalkozik-e egyáltalán vele, át akarja venni az apa szerepét, vagy képes arra, hogy egészséges, jó kapcsolatot alakítson ki vele?

Ha úgy látja, hogy az unokája rosszul viseli ezeket a megpróbáltatásokat, és a menye nem hajlandó pszichológushoz vinni a gyereket, akkor mondja meg a fiának, hisz ő az apja, neki is joga van törődni vele, és segíteni rajta, amikor erre rászorul.

Az unokája még nagyon kicsi, s ebben az időszakban átélt és feldolgozatlan élmények, sérelmek mélyen elraktározódnak benne, s ha nem is most azonnal vagy a közeljövőben, de még életének sokkal későbbi időszakában is befolyásolni fogják viselkedését, döntéseit. Dr. Hadas Katalin pszichológus