Mami tervez, sofőr végez

Két franciabotjukat inkább arra használják, hogy a villamoson tolakodva utat törjenek vele, s az éppen nem megfelelően helyezkedőket jól fejbekólintsák. A mamik nagy sebességgel képesek futni a buszok után, ám érdekes módon magán a buszon rejtélyes gyengeség tör rájuk. Bár három-négy fiatal is felpattan kényelmes ülőhelyéről láttukra, ők mégis jól leteremtik azt, aki véletlenül ülve merészelt maradni.

Aki nem saját autóján járja a főváros utcáit, biztosan átélt már néhány mamisztorit. Én sem vagyok kivétel. Nap mint nap ingázva a Malomvölgy és a belváros között sokszor van szerencsém hozzájuk. A minap éppen csak felpréseltem magam a 39-es buszba (pedig rekordkísérlet sem volt), próbáltam valami kapaszkodót találni, amikor megláttam a mamit. A busz közepén állt. Ez a tény rendkívül meglepett, mint ahogy másokat is, az ülőhellyel rendelkezők már emelkedtek is, hogy helyüket átadják az idősebbnek. A mami azonban nem kívánt leülni, mondván, ő úgyis kiszáll a második megállónál. Mami tervez, sofőr végez. A busz ugyan megállt a második megállónál, az ajtók is kinyíltak, de oly rövid időre, hogy a maminak esélye sem volt átverekedni magát a diáktömegen. Csak a lépcsőig jutott, kiszállni már nem volt ideje. Állt hát a mami a lépcsőn, mérges arccal volt kénytelen hallgatni a kuncogást, amely minden udvariássági szabály ellenére csak felhagzott innen-onnan. És bosszút forralt.

Jött az újabb megálló, ahol a diákság egy része kiszabadul a busz fogságából, s a szellősebb villamoson folytatja útját az egyetem felé. Én is igyekeztem kijutni a szabad levegőre, de a mami épp útban volt. Nem szállt ki, nem akart már visszamenni oda, ahová eredetileg tartott. „Szabad lesz?“, kérdeztem félénken, de a mami nem reagált. Akkor már mások is próbálták volna eltávolítani az útból, de sikertelenül. Kihasználva nem épp égimeszelő termetemet, valahogy kisurrantam a hóna alatt, de nem volt mindenki ilyen szerencsés. Néhányan a buszban rekedtek, a mami pedig diadalmasan mosolygott a lépcsőn. Hiába, mindennél édesebb a bosszú íze...