Madarat torkáról...

Bár az idei tavasz sokáig késlekedett, már régóta hallhatunk itt-ott madárdalt. Mulatságos figyelni, hogyan gyakorolgat a feketerigó. Tél végén még nem flótázik hangosan, csak magában dünnyög, dudorászik. Átismétli a tanultakat a tavaszi évad előtt.

A legtöbb madár a szaporodási időszakban énekel, azaz tél végétől/kora tavasztól nyár elejéig – bár van számos faj, melynek hangjában tovább gyönyörködhetünk –, vagyis évről évre újra előveszi a gyermekkorában tanult dalt, s tovább tökéletesíti azt.

Hogyan tanulnak, s egyáltalán miért énekelnek a madarak? A jelenség a fajfenntartással függ öszsze. A párválasztás a tojók feladata, mely nagy körültekintést igényel: a legerősebb hímet kell választaniuk, hogy fiókáik túlélési esélye a lehető legnagyobb legyen. A hímek rátermettségének jelei a szép tollazat, erőteljes násztánc, a jól megépített fészek a legjobb helyen, s az énekesmadarak esetében természetesen a tökéletes daltudás. Tehát a hímek énekelnek, hogy meghódítsák leendő párjukat. A családalapítás azonban nem jelenti a dalos korszak végét.

Reggelente meghatározott sorrendben szólalnak meg: először a rozsdafarkú, vörösbegy, azután a rigó, cinege, pinty és így tovább. A sorrend mindenütt ugyanez, s a madárszem méretétől függ: korábban kel az, aki méretéhez képest a legtöbb fényt érzékeli. S a hosszabb nappalok szólaltatják meg a rigót tél végén, s őket csapja be a kivilágított város – ezért hallunk akár télen is bátortalan rigóéneket. A madarak nem hordozzák magukban a fajra jellemző ének ismeretét, csak a készséget annak megtanulására. Fáradságos munka, jó hallás és az öregekre figyelés eredményeként sajátítják el azt. Ezt bizonyította egy magyar zenetudós, Dr. Szőke Péter, aki tengelic és kanári hibridjeit pinty énekére tanította. S a természet is hoz hasonló példákat, gondoljunk csak a seregély 10-15 fajta madárénekből álló repertoárjára, melyhez akár egyéb zajokat is kever, hovatovább autóriasztók hangját! Általában mégis saját fajukra jellemző dalukat tanulják, hisz így lesz eredményes a párválasztás. Énekmesterük saját apjuk, de ha egy élőhelyen akad egy különösen jó torkú egyed, a hallótávolságban nevelkedő fiatalok tőle is vesznek leckét, s az egész populáció művészi színvonala emelkedik. Ennek nyomán területenként eltérő dialektusok alakulnak ki, akárcsak a palóc, székely vagy csallóközi népzene az ember zenei világában. Nem véletlen a népzenei párhuzam! Német egyetemi kutatók egy süvöltőt (szép piros pintyféle madár, nálunk főleg télen láthatjuk csapatostul kóborolni) két, összesen 45 hangból álló népdalra tanítottak meg. Nemcsak a dallamot, a hangnemet sajátította el, de a strófák közti szüneteket is pontosan megtartotta a kismadár. Mi lehet ennek az oka?

A fiatalok reggelente rosszabbul teljesítenek. Ez nem azért van, mert az alvás butít. Reggel az agy kreatívabb, így a fióka sok dallamlehetőséget újravizsgálva kiválasztja a legtökéletesebbet. Ezzel elkerüli, hogy hamisan énekeljen egész életében azért, mert egy napon figyelmetlenségből begyakorolt egy hibát. Látjuk, mennyire összetett és fontos dolog a madárdal? Meggyőződésem mégis, hogy a madarak elsősorban saját örömükre és az ember gyönyörűségére énekelnek. (sn)