Leslie L. Lawrence: Portugál április

Leslie L. Lawrence (polgári nevén Lőrincz L. László) legújabb regénye mindössze egy hónapja, május 17-én került a könyvesboltokba, Portugál április címmel. A kétkötetes, cirka nyolcszáz oldal terjedelmű regény (melynek korábban beharangozott címe A pók hálójában volt) a 2005-ben indult Történetek sorozat harmadik darabja. A sorozat A felakasztott indián szigetén című könyvvel kezdődött, mely Lawrence egy régi barátja (értsd: könyveinek visszatérő mellékszereplője), Bob McKinley ifjúkori kalandját meséli el. A Portugál április a hirtelen haragú, humoros jellemű építész, Domingos de Carvalho izgalmas története, mely a sorozat koncepciója szerint először egy Santa Monica-i hálaadási ünnepségen hangzott el, s a szemfüles Lawrence két nyomozás közt papírra vetette barátja históriáját.

A regény alapvetően két pontban is eltér a már jól megszokott LLL-stílustól: egyrészt a mesélő nem egyes szám első személyben számol be az eseményekről (ez kimondott előnye a könyvnek, afféle felfrissülés az újkori Lawrence-regények viszonylagos monotonsága után), másrészt a főszereplő furcsamód csak a századik oldal után lép be a történetbe, addig szó sem esik róla. A szerző először jól előkészítette a terepet: egy régi ház, egy titkos pincerendszer, kísértet, gyilkosság, nyomozás... Amikor már minden összetevő együtt van, végre megérkezik Domingos de Carvalho is, hogy igazán beindítsa a könyvet, és kezdetét vegye az igazi kaland.

Eleve jópont, hogy de Carvalho igazi Rejtő Jenő-féle karakter, ugyanakkor hordoz magában jó adag Lawrence-féle tulajdonságot is. Tehát ha kell, vicces és szórakoztató, de alkalomadtán komoly és éleselméjű is tud lenni. Ami megint csak pozitívum, az a kifinomult szerelmi szál. Végre nem özönlenek a főszereplőre az egyéjszakás kalandra tervezett buta libák, helyettük egy intelligens nyomozónő tűnik fel a színen, aki lassanként egyre közelebb kerül de Carvalhóhoz. A jó adag humor és a csavaros cselekmény mellett feltűnik a jól megszokott tanítás is, ezúttal Portugália történelméről tudhatunk meg egyet-mást. A regény nem egyszerű krimi, némi misztikum is társul hozzá: kellemes, bár nem kiemelkedő olvasmány, inkább afféle könnyen csúszó, jóleső szórakozás.

A belbeccsel ellentétben a külcsín sajnos csak egy hatalmas fekete pontot érdemel: nem túl eszesen megoldott, gyorsan öszszedobott festmény éktelenkedik rajta, igazi ponyvaborítót kölcsönöz a könyvnek, ami mindenképp többet érdemelne. Szó se róla, Boros Attilának is voltak már jó borítói, de az utóbbi időben (főleg a novemberben elkövetett plágiuma után) egyre többen sírják vissza a Boros-Szikszay páros kiváló munkásságát, akik a kilencvenes években dolgoztak együtt a szerzővel. A Portugál április egy jó kis könyv, de a borítója után már én is beállok az elégedetlenkedők sorába.