Látni, felfedezni, átélni

Mi, a párkányi gimisek látogatást tettünk Németország egyik legfiatalabb városában – Wolfsburgban – a Volkswagen autók otthonában. „Kedv a felfedezéshez” – ez a mottója egy olyan városnak, ahol semmi sem lehetetlen. Wolfsburg mindössze 70 éve épült, és azóta is dinamikusan fejlődik. Igaz, jelentős iparváros, de rengeteg lehetőség van itt a kikapcsolódásra, kultúrára, művelődésre, ezért joggal érdemelte ki az élményváros címet. Vendéglátóink az Albert Schweitzer Gimnázium diákjai voltak, akikkel közösen dolgozunk a JSW projektumon. Egész évben építgettük velük a kapcsolatot drótpostán keresztül, de az első találkozásra csak áprilisban került sor, amikor is ellátogattak hozzánk Párkányba. Sikerült elkápráztatni őket a tanáraink által megszervezett programokkal, ami Uzsák Éva tanárnőnek és Himmler György tanár úrnak volt köszönhető. Németországban egy számunkra még ismeretlen világba csöppentünk bele, ahol előre nem sejtett meglepetések sora várt minket. Megismerkedtünk az ott élő emberek életmódjával, vendégszeretetével. Ami a legnagyobb különbség közöttük, hogy nem ismerik a stressz szót. A gyerekeket nem terhelik le ezerféle tanulnivalóval, nagyrészt maguk választhatják meg a hozzájuk legközelebb eső tantárgyakat, amelyekre jövőbeni munkavállalásukhoz szükségük lesz. A tanárok közel sem olyan szigorúak, mint nálunk, az iskolarendszer pedig nem olyan merev. Még a legegyszerűbb munkásember is anyagi gondoktól mentesen él, mert havi átlagkeresete 5000 euró. Ebből mi is tudnánk úgy gazdálkodni, hogy mindenre jusson! Látogatásunk fő célja a kapcsolatépítés és a német nyelv gyakorlása volt, végre természetes közegben, nem a tankönyvek sokszor sablonos szövegei alapján. Eberhard Kolb, az ottani diákok projektvezető tanára változatos, érdekes programot állított nekünk össze. Persze voltak azért „tanármentes” bulik is. Egy alkalommal például egy helyi diszkóban voltunk, kétemeletes épület négy táncteremmel, s mindegyikben más-más stílusú zenével. Mi csak nagyokat sóhajtoztunk, hogy nálunk vajon mikor lesz ilyen. ĺzelítőnek ennyi elég is volt, hogy diáktársaink el tudják képzelni, mit éreztünk ott. Azt hiszem, meg tudnánk szokni! Szerencsére ezzel a látogatással a kapcsolatnak nincs vége, sőt csak most kezdődött. Már szervezgetjük az újabb találkozókat.

(A szerzők a párkányi gimi diákjai.)